Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán VIII. (esszé)

pénz világa valamiféle közösséget igyekszik teremteni, ahol befogadják, ahol nem bántják előjogaiért. Csak hát egymást is harapják: ezek a szörnyű vénasszonyok a férjük hagyatékát próbálják elverni, mondja egyik a másikra. Mankó tolókocsit vált, görbebot társalkodónőt. Az összkép riasztó.

A szállodás, a kultúra nagy mecénása, állítólag pénzre házasodott. Ő is, a felesége is formátlan, nagy monstrum: ketten kilóban és vagyonban sokat nyomnak. Ők a zenei kultúra nagy támogatói. A minden holtszezonban megrendezett zenei napokkal dugig tömik szállodájukat (zsebüket). A pénz az utcán bever. Csupán azt kell megszervezni, hogy birtoklói kiadhassák végre a zsebükből.

A végeérhetetlen étkezések alatt megismerkedhetek kedves vendéglátóim szigorú, keresztény érzelmeivel, rendszeretetével. Hibátlan, réstelen rendszer. Nincs benne helye semminek, ami zavar. Kívülreked a kommunizmus, a re- bellió, az illúzió. Az talán mégsem: ezt helyettesíti a magyarok szeretete.

Még egy tanmese: hogyan lehet 15 000 márkából 45 000-et csinálni. A pénz tudvalevőleg dolgozik. Ha egy éven át dolgozott, s mondjuk avatott kezekben hozott háromszoros hasznot, akkor az év végén gyorsan ki kell vonni a forgalomból, hogy ne adózzon. El kell ajándékozni (a cég image-a érdekében). Aki - lehetőleg kultúra - ezt az összeget fölveszi, az kapjon róla egy igazolást, hogy fölvette és kulturális célokra továbbadta. Levonhatja az adójából, tehát neki is megvan az összeg. Az intézmény, amelyik megkapta a művésztől, sokadszor is felhasználhatja a pénzt. S ha van elegendő tőkéje, akkor tovább zsonglőrködhet vele.

Ergo: ahol tőke van, ott egyetlen összeget a világ végéig lehet forgatni, megsokszorozni. Ahol szükség van rá, ott elhasználják, azaz megölik a pénzt. Ez egy modem bölcselet, kérem.

Ot nap múltán, valamelyest kipihenve, úgy menekülök ebből a környezetből, mint akit sörétes puskával lőttek fenékbe.

Végtelen megkönnyebbüléssel vonatozok arrafelé, ahol valóban 16 óra a napi munka, s nincs benne „munkaebéd, munkavacsora”, mert néha egy szendvicsre sincs idő. Cserében az ember tudja - vagy tudni véli - hogy miért, kiért dolgozik.

640