Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Vékony Gábor: A halomi honfoglalás kori tegezfelirat (tanulmány)
Ugyanez a szögletes beékelődés jellemzi Kazáriában a xumarai g jelet (Kuznecov, V. A.: Nadpisi Xumarinskogo gorodisca. SA 1963-1. 298. kk., 2. kép 1,2., Vékony G.: Glagolica i. m. 1. kép 5), valamint a hasonló a&'qtasi jelet is (Malov, S. E.: i. m. 14, 17. kép, Vékony G.: Glagolica i. m. 1. kép 9), amint a jel szögletes változatát is Kazáriában és a Minuszinsz- ki medencében (Kyzlasov, I. L.: PaleografiSeskoe issledovanie i. m. 1. kép 21). A halomi felirat 6. jele tehát nem a hasonló nagyszentmiklósi és szarvasi betűalakokkal kapcsolható össze, hanem a kazáriai g jellel, egészen pontosan annak észak-kaukázusi változatával és ázsiai megfelelőivel. Mivel feliratunk egyéb jelei nem döntőek a kapcsolatok kérdésében — hiszen az X-alakú 10. jel minden rovásírásos körben megtalálható, s egyébként is alapjel, a 3. és a 7. jel pedig alig karakterisztikus - kimondhatjuk, hogy a halomi felirat nem a kárpát-medencei íráskörhöz kapcsolódik, hanem a kazáriaihoz, illetve a g1 jelén keresztül az ázsiaihoz. Említettük, hogy 10. X-alakú jel általános forma, meg is található mindenütt (Kyzlasov, I. L.: Paleografiffbskoe issledovanie i. m. 1. kép 38), míg azonban a Kárpátmedencében és Kazáriában ez a b jele (Vékony G.: Későnépvándorláskori rovásfeliratok i. m. 60—1., Glagolica i. m. 1. kép 6), addig Ázsiában a er jeleként szerepel (Kononov, A. N.: Grammatika i. m. 58., etc). Mint közismert, az X-alakú jel a székely rovásírásban is a b jele (Németh Gy.: A magyar rovásírás i. m. VI. mell). Mivel a halomi felirat kapcsolatrendszere a kazáriai és a kazáriaival rokon ázsiai írás(ok) körében értelmezhető, nem pedig az orhoni és jenyiszeji türk rovásírás körében, ez esetben az X-alakú jelet inkább b hangértékünek gondolnánk. Vagyis a két kevésbé jellegzetes jel kivételével a következő olvasatot adhatjuk: n wq . g2 s g . g2 n b s Ez a betű-, illetve hangsor kényszerűen juttatja eszünkbe a tör. oq ,nyíl’ és - hogy csak ezeket idézzem - a csag. saydaq, mong. sayaday,tegez’ szavakat (U. Kőhalmi K.: Acta OrientHung. XI. 1960. 294—5., XV. 1962. 197., Doerfer, G.: TMEN I. 336^10), s juttatná - gondolom - az értőknek akkor is, ha nem tudnánk, hogy egy nyíltartó tegez feliratával állunk szemben. Meg kell jegyezzem, hogy már annak idején, amikor először volt módomban a feliratot látni Dienes Istvánnál, feltűnt ez a mongol-török „tegez” jelentésű szó a feliraton. A szónak egyébként megvan a maga sajátos problematikája, ennek részletezésébe most nem mennék bele, itt csak annyit, hogy végső soron egy középperzsa saxtak .szerelés, felszerelés’ szóra vezethető vissza (Bailey, H. apud Pul- leyblank, E. G.: The Consonant System of Old Chinese II. Asia Major IX. 1962. 244., Harmatta J.: Attila és hunjai, szk. Németh Gy. Reprint 1986. XIV., U. Kőhalmi K.: Drei alte innerasiatische Benennungen des Waffengürtels. Studia Turcica. Bp. 1971. 272-3), s a jelenleg ismert mongol (és török) alakok rekonstruálható eredetije sayadag (Doerfer, G.: i. m. 337), az eredetibb török alak pedig ennek megfelelően saydag lehetett (vö. U. Kőhalmi K.: i. m. 273). Nos éppen ez az alak áll a halomi tegez feliratán, amelyet ezért a következőképpen olvasnék: “noql'g sa,ydag'n bas - Onoqlíg saydagi'n bas ami magyarul annyit tesz, mint: „tíznyilas tegezzel győzz!” Ezen a török szövegen különösebb magyaráznivaló nincs. A bas ige ilyen jelentésváltozata kimutatható (Vékony G.-.Késő népvándorlás kori rovásfeliratok i. m. 76), de különösen idevág ez esetben a mong. basu- (Kow.) ’megsért, aláz’ jelentése - ott ez török jövevényszó. Persze nem lehetetlen, hogy a bas- igének itt ’támad’ a jelentése, mint az orhoni törökben (Tekin, T.: A Grammar ofOrkhon Tiircic. Bloomington 1968. 309), ez azonban a szöveg jelentésén nem változtat. Fentiekből kitűnik, hogy a felirat 3. jelét 1, a 7. jelet pedig d hangértékkel olvassuk. Az l jelét különböző megfelelők mellett (Vékony G.: Későnépvándorláskori rovásfeliratok i. m. 97, 149), még leginkább a székely rovásírás megfelelő jelével vethetjük egybe, ezt régebben a görögből származtatták, de mint arra már rámutattam, erre nincs okunk. A d jele lehet a türk d2 jel megfelelője (Kononov, A. N.: Grammatika i. 544
