Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Dienes István: Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon (Előzetes közlemény) (tanulmány)

- kiemelkedik a tájból, innen ered a helynév. A magaslat nyugati lejtőjén a VII—VIII. századra, sőt a EX. század elejére keltezhető avar temetőt ásott ki Fettich Nándor és László Gyula az 1930-as években.4 László Gyula megállapítása szerint a temetőnek mintegy kétharmadát tárták fel, tehát maradtak ott még bőven feltáratlan avar sírok. Az 1950-es évek elején a domb ellenkező, vagyis délkeleti végén — Cs. Sós Ágnes megfigyelése szerint az avar kori temető átkutatott részétől állítólag 300-350 méterre - homokbányát nyitottak. Laszczik Ernő, kalocsai megbízott múzeumvezető még 1951- ben tudomást szerzett arról, hogy egy honfoglalás kori sírt a munkások feldúltak. 1952 januárjától 1952 októberéig - kiszállásuk sorrendjében említve - Laszczik Ernő, Cs. Sós Agnes, Komáromy József, Mérey Kádár Ervin fordult meg a helyszínen, de mindannyian csak néhány napig tartózkodtak ott, rövid időtartamú mentőásatásokat végeztek.5 Elképzelhető, hogy nagyobb sír számú X. századi magyar temető volt a dombnak ezen a részén, de mivel nem folyt módszeres kutatás, és régészeink csak vészhelyzetekben, bejelentésekre mentek ki, mindössze 8 sírról szereztek tudomást, illetve 8 sír emlékanyagát sikerült nekik részben vagy egészében begyűjteniök. A temetőről ezért nincs megbízható képünk, de a megmentett anyagból és az apró megfigyelésekből azért így is kitűnik, hogy rangos magyar közösség temetője feküdt a halom gerince táján. A lovastemetkezések, az ékszerek, veretes övék, jobb műhelyekből származó íjak, tegezek erről árulkodnak. A munkások számtalan elpusztított sírt emlegettek, de az nem bizonyos, hogy ezek mind a honfoglalás korából származó temetkezések lehettek, mivel nem lehetetlen, hogy az avar temető feltáratlan része és a magyar temető egy szélesebb sávban - a halom gerincén — érintkezett. Az ásatásokról eddig — Cs. Sós Agnes tollából - csak rövid beszámoló jelent meg,6 de azóta a temető feldolgozását M. Horváth Attila elvégezte.

8. A minket foglalkoztató csontborítású tegezszáj Komáromy József 1952 májusában végzett mentőásatásából való és nála a 6. sírszámot kapta, jóllehet ez már talán a 7. sír. E sír emlékanyagát nehéz jellemeznem, mivel leletei soha nem voltak a kezemben. Komáromy József jelentése azonban lehetővé teszi, hogy a sírra vonatkozó fontosabb tudnivalókat rögzítsem. Nem különösebben gazdagon temetett, de azért észlelhetően jómódú, nem túlzottan hivalkodó viseletű - valószínűleg inkább harcos erényeire büszke - vitéz temetkezése. A férfit a honfoglalókra jellemző módon kedvenc hátaslovának szokásos maradványaival (részleges lótemetés), és a lába végéhez helyezett nyergével (ld. kengyeleit) temették el. Viseletének maradványaiból megemlíthetők aranyozott veretei, a csonttól való - a honfoglaló anyagban egyedinek látszó — szíjvége. Tűzkészségétól ítélve mellé helyezték tarsolyát és természetesen vele adták vaskését is. Ami leginkább figyelemre méltó (és a temető többi férfisírjánál is feltűnő!) - fegyverzetének minden darabja az előkelőbbek igényeit szolgáló műhely terméke: ilyen a markolatán és karja végein csontokkal burkolt reflexíja, valamint a csontkeretes szájú és vaspántokkal erősített vázú tegeze. Hozzátartozói gondosak voltak, mert a másvilágra vezető útra különféle célra szolgáló nyilakkal látták el. - Itt említem meg, hogy nyilvánvalóan Komáromy József kecskeméti múzeumigazgató volt az a személy, aki a tegezcsontokat a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorainak rendbehozatalra átadta, és azért nem jelentkezett többé ezért az anyagért, mert hamarosan Miskolcra helyezték át szolgálattételre.

9. A lelet történeti szempontú értékelése megkívánja, hogy felhívjam a figyelmet arra: ez a terület az Árpád-korban Fejér megyéhez tartozott, és a korai magyar időktől kezdve, de az ország szakaszos birtokbavétele miatt feltehetően csak 900-tól magának az Árpád-dinasztiának a kezén volt. A Halomtól mintegy 5 km-re levő Kalocsa a fejedelmi, majd királyi család egyik fontos központja; nem véletlen, hogy az ország második érseksége itt létesült. De maga a Halom helynév is ismert a korai oklevelekből, mint olyan hely, ahol királyi udvarház (curtis) állott.7 Nyilvánvaló, hogy mind Kalocsa, mind Halom esetében számolnunk kell a fejedelemség korától, tehát a X. századtól való előzményekkel. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy a rovásfeliratos tegez

539