Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Dienes István: Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon (Előzetes közlemény) (tanulmány)
személyeket: Harmatta Jánost, Mándoky-Kongur Istvánt, Püspöki Nagy Pétert, Róna- Tas Andrást, Vásáry Istvánt, Vékony Gábort) és mindenkinek külön-külön bemutattam a feliratos tárgyat azzal a kéréssel, hogy az általuk látott jeleket jegyezzék fel, és lehetőleg írásban közöljék velem a jelsorral kapcsolatos nézeteiket, hogy megjegyzéseiket majd tolmácsolhassam Debrecenben, vagy vállaljanak maguk nyilvános szereplést a kongresszuson. A kongresszust megelőző vitaülésről, közös közleményről is esett szó közöttünk, de hét komoly, elfoglalt embert szinte lehetetlen összeterelni, bármilyen nemes is a cél. 5. Még 1989 őszén mindazokhoz, akik a feliratot tanulmányozták, négy pontból álló körkérdést intéztem, kérve válaszukat. (Püspöki Nagy Péter mindvégig tartózkodott a véleménynyilvánítástól; Mándoky-Kongur István - aki korábban oly lelkes volt — levelemet megválaszolatlanul hagyta). a) Az első kérdésem úgy hangzott, hogy ez a felirat miképp viszonyul az eddig ismert rovásírásos rendszerekhez. - A feleletek összecsengtek az én régebbi véleményemmel annyiban, hogy mindenkinek feltűnt a feliratnak a nagyszentmiklósi (ill. az újabb szarvasi) ábécével való kapcsolata; ám azt is egyöntetűen érzékelték a szakemberek, hogy akad benne olyan jel is, amely csak az orhon-jenyiszeji türk feliratokból ismert. Szaknyelven szólva - S. G. Kljastornyj — Vásáry I. - D. D. Vasziljev és mások terminológiájával élve - az újonnan megismert felirat alapja a kelet-európai rovásírás (az EER = East European Runic Script; vagy VER = vosztocsno-europejszko runicsesz- koje piszmo), de ebbe belső-ázsiai eredetű (a CAR-ból való, a centralno aziaticseszkoje runicseszkoje piszmo) jel is keveredik. b) A felirat olvashatósága, értelmezhetősége tekintetében ketten igenlő (Harmatta, Vékony), ketten nemleges (Vásáry, Róna-Tas) választ adtak. c) A feliratot - ha Mándoky-Kongur előzetes szóbeli közlését is számítom — töröknek tartották hárman (Harmatta, Vékony). Vásáry tartózkodóbb, bár ő is az első helyen említi a török nyelvet, szerinte a magyar is számításba jöhet. Róna-Tas úgy vélekedik, hogy a nyelv megállapítására e jelsor elégtelen. d) A negyedik - valószínűleg nem túl bölcs — kérdésem az volt, hogy találnak-e valami összefüggést a felirat és a tárgy funkciója között. Erre nézve két igenlő választ kaptam (Harmatta, Vékony). Megjegyzendő, hogy e körlevél és a kérdéseimre adott válaszok még azidőben születtek, amikor sejtelmünk sem volt a tárgy tényleges lelőhelyéről. 6. 1989 decemberében megtörtént a csoda! Épp negyedszázad telt el azóta, hogy a töredékes, de roppant értékű különös csontok hozzám kerültek, amikor megvilágosodott, hol is van a tegezszáj csontburkolatainak a lelőhelye. Ez volt életemnek az a szakasza, amikor többször bekukkantott hozzám iß. Horváth Attila végzős régészhallgató, aki a Kecskemét környéki honfoglalás kori temetők feldolgozását választotta szakdolgozata témájául.3 Általában apró tanácsokat kért, olykor ritka tárgyak párhuzamai felöl érdeklődött, magam meg kelletlenül válaszolgattam. Utolsó látogatása alkalmával újra azzal nyúzott, hogy a Homokmégy-Halomról való temető 6. sírjából előkerült csont szíjvégnek nem ismerem-e a párját. Nemleges válaszomat már jól ismerhette, ám ezúttal - mit ad Isten! - megmutatta a szíjvég miatt a sír lemásolt dokumentációját, és én elhűlve láttam, hogy e sírhoz tartoznak az általam őrzött csontszerelékek. Épp ezek alakját, méretét nagy pontossággal rögzítette az ásató, holott különben elég pongyola a sír leírása. Menten jóízű beszélgetés kerekedett, amelynek során kiderült, hogy ezek a tárgyak valóban nem lelhetők fel sem a kalocsai, sem a kecskeméti gyűjteményben; következésképp éppen azok a darabok, amelyek - valami rejtélynél fogva! - az 1956-os magyar forradalmat megelőzően a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorműhelyébe kerültek, majd onnan hozzám vándoroltak, és az én szekrényemben lapulnak, nálam 25, illetve a múzeumban 37 éve leplezve származásukat! 7. A rovásfeliratos csontos tegezszáj a közigazgatásilag Homokmégyhez tartozó Halom nevű szálláson került elő. Ez a nagy domb — közszói jelentésének megfelelően 538
