Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Ágh István: Könyörögj érettünk (regényrészlet)

- Hát spik inglis?- Nem.

Talán valamelyik utca iránt akar érdeklődni, majd elmutogatja neki, s ekkor megszólal magyarul.- Én is a Róka felé megyek, szívesen elviszem.

A férfi szakállas volt, napszemüveget viselt a borús télvégi időben. Honnan tudja ez az idegen, hova utazik? Zavartan állt, tétován nézte, mert hangja, s ahogy egyenes testtartásban ül, s úgy fordítja felé a fejét, emlékeztet valakire.- Nem kell ijedni! Svédenben igen természetes. Az autóstopp meg van szokva, asszonyom, Joó Mária. Nem?- Igen.

Annyira elcsodálkozott, annyira elfeledkezett magáról, egyszerre azt vette észre, rácsukódik az ajtó, elsuhannak a buszállomásnál, a vasút mellett szállnak a műúton, s szétárad a legfinomabb parfüm, az ismerős Florenc, hátul orgona szól, a volánt hanyagul tartó ujjon szentkoronás aranygyűrű.- Nem is érdekli, hunnan tudom a nevit? Láthatta a kocsimat az elnök úr villája előtt, vagy mégse? Maga arra biciglizett, megkérdeztem az elnök úrtól, ki ez a gyönyörű nő? Slussz. De még valami, ha érdekelni teccik...

Nem hagyta egy teherautó előzni. Mozdulatlan katonák bámultak rájuk, nem integettek, nem röhögtek, nem kiabáltak.- Rohadt ruszki, baszd az anyád. Bocs! Lássa, milyen erős az emberben az emlékezet? Hét nyelven beszélek, de ilyenkor csak magyarul tudok, na meg oroszul, joppajumaty. Rohadt ruszki, joppajumaty! Nevem Krisztián Kriszti- anzon máj ném. Azaz, kedves Marija, Kovács, vagyis Kalman Kovács. Erre föl megkérdezheti, mit kerestem annál a komcsi elnök úrnál? Hát üzlet, kérem alássan. Üzletem Rókacsárda, a híres betyárcsárda, mind nevezetesség, áj lav old sztori. Ez a rohadt nem tartja be az utat, a picsába! Lássa, milyen hogyishívjákot kaptam Magyarországból? Nem bírom levetkőzni a komonizmust. De akkor mér gyüvök ide? Hát mer az üzlet. Ne haraguggyon! Most megelőzlek, nesze! ígérem moderálok. Szóval élvonalba teszem a naccsádék csárdáját, a Haszonicsét. Most menek tárgyalásra, nem jól így mondani, ez is emlékezet. Szóval most megyek üzletet kötni. Akaija a színdarabot. Hogyan csinál üzletet a kapitalista a komonistával, megláthassa.

Joó Mari számolta, hány jegenye van még az elágazásig.- Lassíthatna. Kiszállok nemsokára.- Nemcsak a színdarabra hívom. Legyek őszinte? Magácskával, a volt tulajdonos lányával, kébzelje, mennyire sanszos leszek.- Álljunk meg!- ígérhetem, hogy visszakapják eccer. Üzletfelek leszünk.- Jó - pattant ki az ajkán. - Gyerünk! Hadd lássam, mire megy a játék. Sőt, tegyen úgy, kedves Krisztián, mintha a vőlegényem lenne. - S kacagott, mint gyerekkora óta sohasem, kimelegedett, a férfi fejére húzta a rókaprémkucsmát, lecsavarta az ablakot, kihajolt, lobogtatta a szél a haját, nevetett, mint még sohasem. - Ilyent még sohase... - kiáltotta a leelőzött autók surra- násába. Behunyta szemét, s nem látta, amint ez a pasas gyöngysorszép fogsorát nézi szemüveg nélkül a visszapillantó tükörből, nem látta az elmosolyodó rókaszemet.

510