Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Hamvas Béla: A németség (esszé)
szemben negatív magatartást vesz fel, vagyis, amikor a létrendszer léthazug- ság rendszerré válik. Minden jel arra vall, hogy a tudomány erre a pontra elérkezett; nem akar, de nem is tud rendszerén kívül eső forrásból ösztönzést elfogadni, és nem képes másra, mint automatizált organizációjának üzemét fenntartani. Szervezet tökéletes lehet akkor is, ha minden eleme téves; rendszer tökéletes lehet akkor is, ha minden tétele hazugság. Egy apparátus tökéletesen működhet akkor is, ha minden elem egzisztenciálisan tökéletesen fals. Ezért egyetlenegy dolog fontos: az axióma. Mást, mint az alapaxiómát vizsgálni céltalan és értelmetlen. A léthazugságrendszer a rendszeren kívülről jött kijelentést befogadni nem képes. Abszolút igazságtartalmú kijelentés, szól, nincs. Minden kijelentésnek jelentősége csak organizációjához viszonyítva van. A rendszer kapcsolata a létezést örökké megújító igazsággal megszakad. A rendszer és a tényleges világ között fals kommunikáció keletkezik. Ami annyit jelent, hogy mindannak, amit a rendszer mond, hamis zöngéje van. A huszadik század második felében elkövetkezett az az idő, amikor kétségtelenül megállapíthatóvá lett, hogy a tudomány, amely a középkori klerikális hazugságrendszert lerombolta, maga is hazugságrendszerré vált, a valósággal fals kommunikációban áll, vagyis a tudomány ember-világ dialógusában többé nincs igazság. A tudománynak erre a tényre feleszmélni természetesen nincsen módja; nincs módja azért, mert egy rendszeren belül nem tárgyi és tételes hazugságról van szó. A rendszerbe a hazugság beépült és funkciót végez, ami nem leplezhető le. Amivel az ember szemben áll, nem a hazug kijelentés, hanem a létezés egészére kiterjedő és átszőtt hamisítási folyamat. A léthazugságrendszer labirintusi szövevény, amelyen belül a dolgok igazságáról, vagy nemigazságáról meggyő ző dni többé lehető ség nincs, és itt már nincs egyéb, mint gépiesen működő leállíthatatlan ámítás, szédület, megtévesztés, kibúvó, magyarázkodás, bizony- gatás, csalás, rejtély és titok. A fals kommunikáció következtében semmiféle humánus viszonylat sem marad intakt, az emberiség pszeudoegzisztenciák áldialógusa, amiből nem jön ki semmi, a legkevésbé természetesen közösség. És ami a közösséget helyettesíti a közösség egy szcientifikus koncepciója, tábor, párt, kaszárnya, hadsereg, kommuna. Mialatt a német fasizmus eszmevilágát és politikai hatalmát a második világháborúban legyőzték, a fasizmust megteremtő német létorganizáció az egész földön elterjedt. A létorganizációt tudománynak nevezik, és minden valószínűség szerint a német reformációnak valódi arculata és kiteljesedése. Ami ebben a pillanatban a földön történik, iparban, vagy politikában, társadalomban, vagy gazdaságban, művészetben, vagy gondolkozásban, az a szcienti- fízmus és a létezés minden mozzanatára kiterjedő szcientifizálódás jegyében áll. A fasizmus ennek a tudományos létorganizációnak éppen úgy egyik alakja, mint a szocializmus, vagy a kommunizmus; a bankok és a vezérkarok és az egyetemek és a klinikák ugyanebben a jegyben állanak. A tudomány létorganizációjának megteremtésével a németség eddig elképzelhetetlen arányú világhatalom birtokába jutott, amely mint külső politikai vállalkozás ugyan megbukott (?), de mint létszervező hatalom a föld minden népének életét autonóm módon korlátlanul irányítja. 502
