Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Hamvas Béla: A németség (esszé)
HAMVAS BÉLA A németség Valéry a század elején a modem európai civilizáció sokszerűségében csupán egyetlen egyöntetűséget vél felismerni. Bizonyos angolságról beszél, anélkül, hogy megmondaná, ez alatt mit ért. Lehet azt, hogy ruházatunk szabása angol; lehet azt, hogy gondolkozásunk oly kommersz; talán azt, hogy korrekt magatartásnak azt a sajátságos gentleman-egykedvűséget tartjuk, amely fejét még akkor sem veszti el, ha a szél az ember kalapját elfújja. Persze Valéry megállapítása már akkor időszerűtlennek látszott, mert Európában a németség túlsúlya ötven évvel ezelőtt nyomasztó volt. Ha ilyen kérdés, mint angolság, németség felmerül, rendesen a nacionalizmus fogalmára szoktak utalni. A nacionalizmus általában azt jelenti, hogy a nemzeti vonás megerősödik és az embercsoport a normális humánumtól eltér; nemzet, vagy nép a torzultságnak valamely állandósult és tömegesen jelentkező alakja, s erre, akik eltorzultak, különösen büszkék szoktak lenni. Nemzethez tartozni annyit jelent, mint azonos módon deformáltnak lenni, ezt a deformáltságot dicsőíteni, a többit pedig megvetni. Ha a normálistól való eltérés kollektív arányokat ölt és stabilizálódik, minden esetben olyasvalami keletkezik, mint vallás, vagy faj, vagy nép, vagy nemzet, vagy osztály, belülről dicsőség, kívülről méreg, bosszúság és komikum. Nemzeti, faji, osztályöntudat szatíratéma. Ezúttal azonban a tömegesen együttélő emberek közös eltorzulásának olyan fajtájáról van szó, amely a nemzet, vagy a faj kollektív kategóriájának segítségével maradéktalanul nem érthető. A németség mindig egy kicsit zavaros, végő gondolataiban megalapozatlan, nem végiggondolt volt, amely igaz, hogy állandóan kereste önmagát, de nem talált még a szüntelen keresésben sem. Ez a talajtalan és bizonytalan labilitás önmagát túlvéglegességgel fedezte. A németség, mondják, a rendről ismerhető fel; nem valódi rend, inkább csak pedantéria. Mert a pedantéria túlrend, alapja nem az értelem, hanem a rögeszme. A normális és univerzális humánumhoz képest minden nemzetiség deformált. Ha ez a deformált lét kibontakozik és megerősödik, a normalitást el is nyomhatja, sőt a normalitással és az univerzális humánummal szembe is kerülhet, ezenfelül ebben a deformált létben minden más nemzetiséggel szemben különösen aggresszív és türelmetlen lehet, mint ahogy ténylegesen az is. A német rendszerezésben mindenesetre sajátságos szerkezetű elmezavar nyilatkozik meg. Az elmezavamak két fokozata van: az egyik a kutatás monomániája, a másik az eredmény támadó érvényesítése. Az univerzális voltát elvesztett lét a normálisnál mindenesetre üresebb és szegényesebb; minden 497
