Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Jánosy István: Schumann: Csellóverseny, Ulla Hauhia (versek)
JÁNOSY ISTVÁN Schumann: Csellóverseny Schumann zenéje zümmög a fülembe: le a mélységbe indázó dallamok. A cselló búsong — az járt az eszembe, hogy én Schumann reinkarnációja vagyok. S hogy a dallamot hallom, ott járok a Golgothán csak. Jézus épp haldoklik, ajánlja Máriát - „íme Anyád!” — kedvenc tanítványának. „Mi lesz Vele?” — szívét ez járja át. Az én lelkem a Dosztojevszkij-lélek, a „Geist der Schwere” húzza lefelé benn a csellóverseny dallamai élnek, s egy hang: „miért hagytál el?” - csöng belé. Életembe annyi Golgotha tört be. Ártatlan tömeget megásott gödörbe belélövöldöztek ... rájuk a földet ... s még mozgott a göröngy pörögve. Tbmpa hang hörögve lentről: „ölnek!” Ölnek ma is hiénák tömegestül! Éveimmel életkorom estül, s még mindig csak a Schumann futamokat hallom: lefele futnak ... Fojtogat... A lelőtt Rok-madár szárnya még verdeső. Zuhog a földre, zuhog az óneső. (1991. január 21.)
