Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
hogy én megbízható vagyok, és megkérhessem Kemény elvtársat, intézze el nekem, hogy az édesapám ügyét újra megvizsgálják, és akkor kiderül majd, hogy ártatlan. KÉMÉNY (hosszan, némán sétál fól- alá) Na, jól van, kislány. Most menjen szépen vissza, aztán majd meglátjuk, mit tehetünk magáért. Steiner halról betámogatja a halottsápadt Kárászt. Kárász egyenesen a pulthoz támolyog, Böbe tölt neki egy rumot, Kárász fölhajtja, ettől kicsit jobban lesz. Ezalatt Ágnes visszaül az asztalhoz. Harag integet, hogy mi történt, de Ágnes nem akarja észrevenni. Kemény, még mindig elöl, előveszi a noteszát, firkant rá valamit, a lapot kitépi, odaadja Nagynak, leüL Nagy föláll, kimegy, egy perc múlva visszajön, leül. Steiner odavezeti Kárászt Kemény elvtárs elé. KEMÉNY Nini, itt a mi rendezőnk! Hol bujkált idáig, Kárász elvtárs? STEINER Anagyizgalomtólkicsitrosz- szul lett. Ott kuporgott az irodában. KÁRÁSZ Igen... rosszul... ott... kuporogtam... KEMÉNY Na, de most már jobban van! KÁRÁSZ Igen... jobban... múló, múló rosszullét... KEMÉNY Örülök neki. Hát Kárász elvtárs, gratulálok, gratulálok! Nagyon Bzép munkát végzett! Már mondtam Harag elvtársnak, hogy mi ezt jelentős műnek tartjuk, és az állami díjak odaítélésénél nem feledkezünk meg róla, és magának is csak ezt tudom mondani, Kárász elvtárs! Foglaljon helyet. KARÁSZ (nem ül le) Kemény elvtárs, én nem is tudom... talán meg sem érdemiem... persze nekem a Párt megbecsülése a legnagyobb megtiszteltetés, de mikor megkaptam a diplomát, arról volt szó, hogy a következő évadban megrendezhetem a Nemzeti Színházban a kiváló szovjet drámaíró, Alekszej Szemjonovics Rogobacsov Kit népünk úgy szeret című zseniális darabját. Aztán a Párt más feladattal bízott meg, más posztra állítottak, így kerültem ide, de nekem most is a leghőbb vágyam, a legszebb álmom, hogy egyszer megrendezhessem a Nemzetiben ezt a nagyszerű szovjet drámát. KEMÉNY No, üljön már le! Igyon egy pohárral! KARASZ (leül, iszik) KEMÉNY (kedélyesen) Hát nézze, Kárász elvtárs, ezt én magának nem ígérhetem meg, mert ez nem csak énrajtam múlik, ez más elvtársakon is múlik, de annyit a magam nevében is megígérhetek, hogy beszélni fogok az elvtársakkal az érdekében, vagyis, ami rajtam múlik, azt én megteszem. KARASZ (fölugrik) Köszönöm, Kemény elvtárs! És köszönöm a Pártnak, hogy ezt a munkát elvégezhettem, hogy ezzel is szolgálhattam a mi legszentebb ügyünket! Ezalatt bejön a két díszítő; ezúttal egyforma fekete bőrkabátot és fekete puhakalapot viselnek, fölállítják Barna Ágnest, és a karját kétoldalról megmarkolva keresztülvezetik a színen. Harag fölugrik. Ordít. HARAG Ágnes! Hova mész? Hé! Elvtársak! Emberek, hé, álljanak meg! Hová viszik?! Agnes! Agneeeeesüü A két bőrkabátos némán kihurcolja Ágnest a másik oldalon. KEMÉNY Harag elvtárs, nyugalom! Csillapodjon! üljön vissza! A legjelentősebb állami díj várományosától több önfegyelmet várunk, Harag elvtárs. HARAG (visszaül, kétségbeesetten) De hát hova viszik?! KEMÉNY Nem tudja, Harag elvtárs, hogy a kislány leghöbb vágya volt, hogy visszakerüljön a Főiskolára? HARAG De tudom. KEMÉNY Hát én intézkedtem. Az elvtársak gépkocsin viszik föl a fővárosba. HARAG Na, de most? Éjjel? KEMÉNY Éjjel. És reggel már az illetékes elvtársak dönteni fognak a sorsa felől. KARASZ Kemény elvtárs... Kemény elvtárs... de mi lesz a darabbal? KEMÉNY Hogy-hogy? KARASZ Ki játssza holnap a Barna elvt... a Barna Ágnes szerepét? KEMÉNY Szentessy Sári elvtársnő. 39
