Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Bak M. János: 1956 eszméi és eszményei Magyarországon és Lengyelországban (Javaslatok az összehasonlító kutatás számára) (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)

gikus hibájáról” beszélni, mint egy egész nemzet „tragikus vereségéről” és százak igazán tragikus vértanúságáról. Ez egyirányú ajánlat volt, és nem is fogadták el, csak néhányan. A feljövő fiatalabb nemzedék és ennek demokratikus és nemzeti ellenállása kezdetben nem utalt vissza 1956-ra. Nem tudtak eleget róla, vagy túlságosan 68-asok voltak ahhoz, hogy megértsék a - kétségtelenül — elavulóban lévő programját; azt gondolták, hogy a szocializmus eszméjéhez való ragaszkodás 1956-ban, ósdivá tette az eszméit. Időbe tellett, amíg megértették, hogy programjának elkerülhetetlenül elavult részei ellenére 1956 az emancipáció, a társadalmi egység és az erkölcsi csúcspont olyan nemzeti élménye volt, hogy a szabadság semmilyen újjászületése nem gondolható el nélküle. Az út ettől a Történelmi Igazság osztatlan támogatásáig, a mártírok tisztességes eltemetésének és az 1956-ról való ünnepélyes megemlékezésnek követeléséig - ahogy bevégeztetett még az akadozó egypártrend- szer alatt, 1989. június 16-án, egyenes volt. Azon a napon nemcsak a forradalom régi harcosai beszéltek. A fiatal demokrata Orbán Viktor fölemelte 1956 eszméinek zászlaját, amidőn követelte a szovjet csapatok azonnali kivonulását, és elismerte, hogy 1956 ismeretlen mártíijának koporsójában „ott fekszik a mi fiatalságunk is”. 1956 eszméinek sorsa e nap óta egy másik esszét érdemel. Azt hiszem, a lengyelek jobban hozzászoktak a nagy, vesztett csatákra való emlékezéshez - mivel századokon át ezt tették. A kapcsolat a lengyel 1956 és az 1980-as évek új mozgalmai között megéri az összehasonlítást a magyar tapasztalattal. Nem vagyok bizonyos, hogy a lengyel ’56 meddig maradt élő a rákövetkező évtizedekben, de nagyon jól tudom, hogy a magyar ’56 emléke a kollektív emlékezet központi része volt a lengyel ellenzékiek között.

(Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)

Az itt közölt tanulmányok közül Karel Kaplan, Hajdú Tibor, Pierre Maurer, Varga László és Zofia Trqjanowiczowa írása az „1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete” által 1991. június 13-16-án, az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett változata.

Andorka Rudolf, Hegedűs B. András, Pawel Machcewicz, Krystyna Kereten, Wieslaw Wladyka, Andrzej Friszke és Bak M. János írásai pedig az MTA Történettudományi Intézetében 1991. dec. 10-11-12-én rendezett „Magyarország és Lengyelország 1956” című, a lengyel-magyar történész vegyesbizottság által rendezett konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai.

454