Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
STEINER Mivel vagy te különb a „sváb fasisztánál”? KARÁSZ Hát ide figyelj, Béla bácsi! Ha én akarnám, ha én olyan volnék, hát igenis bemószerolhatnálak, hogy két percen belül az ÁVH-n találnád magad, mert igenis a te ötleted volt, te eszelted ki az egészet, én tudtam, én megmondtam, én megmondtam az első pillanatban, hogy őrültség, igenis te voltál az éceszgéber - ezek is a te szavaid! - te agitáltad meg az egész társulatot, ha én akarnám, ha én csak egy szót szólnék, téged úgy elvitethetnélek, hogy csak úgy füstöl, ezzel a kapitalista szövegeddel, ezzel a cionista, imperialista dumáddal, ha én csak kinyitnám a pofámat... ha én olyan volnék... de én nem vagyok olyan... te még nem ismersz, engem senki sem ismer, engem, mióta élek, mindig mindenki félreismert... de majd én megmutatom! Mert elegem van, érted, elegem van, mindenből elegem van... az egészből... végleg... És tudom, mit csináljak... Kifulladva abbahagyja. Szünet. STEINER Rum? Kárász nem felel, Steiner kitölt egy deci rumot, Kárász fólhajtja. A színpad elejére jön, a büfé elsötétül, csak Kárász kap fényt. Zsebéből orvosságos fiolát vesz elő, az egészet a szájába önti. Nyeldekel. Szünet. Kárász összeesik, egyet-kettőt vonaglik még a földön, aztán kinyúlik. Szünet. Bejön két díszítő hordággyal, fölteszik rá Kárászt, kiviszik. Sötét. Majd a színpad egy másik sarka lesz világos: Barna Ágnes öltözőjét látjuk. Ági a Juliska jelmezében ül a tükör előtt, és elmerülten tanulmányozza az arcát. Harag esik be lihegve, kezében hatalmas virágcsokor, amit a háta mögé rejt. ÁGNES (összerezzen) Mit akarsz? HARAG (megfogja Ágnes kezét, húzza) Gyere! ÁGNES Hová? HARAG Csak gyere! (Ág nes vonakodik, Harag hirtelen előkapja a virágot a háta mögül, Ágnes kezébe nyomja) Ez a tiéd! ÁGNES Mi ez? HARAG Virág. Mert jó voltál. Állati jó voltál! ÁGNES De hiszen megbuktunk! HARAG Te akkor is jó voltál. Tehetséges vagy, érted? TEHETSÉGES! Nagy színésznő leszel. ÁGNES (keserűen) Hol? HARAG Akárhol. Valahol. A tehetséget nem lehet elpusztítani. ÁGNES De engem igen... HARAG Hidd el, nagy színésznő leszel! Nekem hidd el! ÁGNES (meghatódik) Tudod, hogy még sohasem kaptam így virágot? Illetve egyszer... de csak egy szálat... egy szál piros szegfűt. A másodéves vizsgaelőadásom után... apukámtól... (sírva fakad) HARAG Ágnes, édes Ágnes, ne síij, meglátod, minden rendbejön... ÁGNES Nekem csak ő volt... az Apu... az Anyu meghalt... Mikor negyvennégyben elvitte őket a Gestapo... illegális kommunisták voltak mind a ketten... és vallatták, és megkínozták őket, az Apu kibírta, az Anyu nem- öngyilkos lett... Nekem csak az Apu maradt... Ö a legrendesebb ember a világon!_És most elhurcolták... HARAG Agnes... édesem... ne bőgj, én is mindjárt bőgök! Nem bírom elviselni, ha bőgsz! Bízd rám magad! Énén... én mindent megteszek érted. És az apukádért is. Csak te ne sírj! Én tudom, mit kell tennünk. ÁGNES Semmit sem tehetünk... HARAG Megszökünk! Itt perceken belül olyan botrány lesz, hogy csak úgy füstöl. Lehet, hogy mindenkit— az egész színházat elviszik. ÁGNES Dehogy mindenkit. Engem. Nem érted? Éiigem! Itt én vagyok a métely! HARAG Téged?! Na, köszönöm szépen. Az nekem éppen elég. Mihez kezdek én nélküled? ÁGNES (nem akarja érteni) Miért, eddig is megvoltál... HARAG Agnes én... én... én mondani akarok valamit! Én... én... én szeretnélek meg... megcsókolni— ÁGNES Most?! Amikor úgy félek, hogy majd’ megőrülök? HARAG De én szeretlek... én... én feleségül akarlak venni! 36
