Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Varga László: A népfelkelés problémája
VARGA LÁSZLÓ A népfelkelés problémája A forradalom nem 1956. november 4-én Budapesten, hanem október 26-án Washingtonban bukott el, a szuezi események előtt. Eisenhowernak október 26-án Washingtonban a Nemzeti Biztonsági Tanács ülésén mondott idevonatkozó megjegyzéseit szeretném szóról szóra fololvasni. „A magyar forradalom a Szovjetunióra és a világbékére veszélyes. Bár kétlem, hogy a szovjet vezetők attól félnének, hogy nyugat megtámadja őket, de mivel a Szovjetunió és a csatlósai között a viszony nagyon megromlott, a Szovjetuniót ez szélsőségekre kényszeríthetné és egy világháborút is elindíthatna. Ezeket a lehetőségeket erősen mérlegelnünk kell.” Ez a nyilatkozat a forradalom után 25 évvel került nyilvánosságra. A népszerű elnök és katona nyilatkozatát azonban nem a realitások sugallták, hanem az, hogy komoly szívbeteg volt és hamarosan kórházba került szívrohammal. A magyar forradalom a Szovjetunió létét nem veszélyeztette. Csupán a már akkor is elavult rendszerét, ideológiáját. Hogy a csatlósok és az elnyomó között feszültség volt, ebben semmi új nem volt, mert ez mindig így volt és így van. Sohasem rózsás a helyzet a diktátor és a nép között. Eisenhower véleménye azért is meglepő volt, mert elnöksége alatt, 1953 áprilisában hirdették meg Kelet-Európa híres felszabadítási nyilatkozatát, amelynek a magyar nép eleget tett, Washington nem. Nem katonákat vártak, hanem politikai segítséget, ami sajnos elmaradt, pedig erre bőven volt lehetőség. Említésre méltó, hogy október 25-én a moszkvai amerikai követ, Charles Bolen Washingtonba küldött táviratában, nyilván arra a magyar rádióhírre alapozva, hogy Nagy Imre kérte a szovjet csapatok segítségét, arról értesíti Washingtont, Nagy Imre politikája a Szovjetunió céljával azonos. Vaskos tévedés különösen Bolentól, aki ismerte a kelet-európai helyzetet, sajnálatos, hogy nem követte Nagy Imre politikáját, mely 1953-tól világos volt, hogy benne inkább a nép, mint a szovjet érdeke él. Eisenhower idézett súlyos kijelentései a Nemzeti Biztonsági Tanácsban bizalmasak voltak, másnap azonban október 27-én az amerikai külügyminiszter, P. Dulles más szavakkal ezt nyilvánosságra hozta, Texas fővárosában, Dallasban kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya nincs katonai szövetségben Magyarországgal. Ennek a köztudott ténynek kihangsúlyozásával két irány felé szólt Dulles. Az első a magyar forradalmároknak, szabadságharcosoknak, hogy ne is számítsanak segítségre. A második, sajnos Szovjetunió felé szólt, hogy Amerika nem óhajt beavatkozni. Az utóbbinak Dulles olyan fontosságot tanúsított, hogy a moszk392
