Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Hegedűs B. András: Poznan-Budapest, 1956
ha október 23-án nem törik meg, vagy az ellenforradalom nem töri meg azt az egészséges folyamatot, amely aznap, tehát a KV 1956. júliusi ülésével megindult, akkor a hibákat ki lehetett volna javítani. Nem idézem most a Pravdát. A Pravda is közvetlenül összeköti a Petőfi Kört és Poznant, ellenséges ügynökökről ír, és az angol-amerikai ellentéteket hangsúlyozza Poznannal kapcsolatban. Hadd hangsúlyozzam, hogy a ténybeli információ zéró. Az az átlag magyar, aki nem hallgatja a Szabad Európa Rádiót, egy szót sem érthet abból, hogy mi történt valójában. Csak július 12-én közli a Szabad Nép a Trybuna Ludu cikkét14 a poznani eseményekről. Ebben a hosszú vezércikkben van egyetlen figyelemre méltó mondat. „A népi hatalom nem lő és nem fog lőni a munkásokra.” Ugye, kétféleképpen értelmezhető ez a mondat: a) hogy nem voltak lövések, ez csak rágalom, vagy b) voltak ugyan lövések, de nem munkásokra lőttek. Megmondom őszintén, nem tudom, melyik a helyes értelmezés. (Békés Csaba közbeszólására:) Déry Tibor az idézett sajtóvitán azt mondta, hogy őt nem zavarják a hozzászólások. Én is örömmel veszem Békés Csaba harmadik értelmezését. BÉKÉS CSABA: A harmadik értelmezés az, hogy a népi hatalom nem lő a munkásokra. Tehát aki a munkásokra lőtt, az nem a népi hatalom volt. A most már megtekinthető pártiratok tanúsága szerint a párton belüli információk, a párt és tömegszervezetek osztályának hangulatjelentései sem különbözik a nyilvánosan közölt írásoktól. A műfaj klasszikus szabályainak megfelelően az elvárásokat jelentik a vezetésnek. Július 17-18-án ismét összeül a Központi Vezetőség most már rendes ülése, amelyen Mikojan hozza, mint tudjuk, a selyemzsinórt Rákosinak. Nem felel meg az igazságnak az a korabeli magyar vélelem, hgoy Mikojan a pártellenzékkel és a Petőfi Körrel szimpatizáló felszólalást tartott, és kvázi a pártellenzék oldalára állt volna. Igaz, beszélt Rákosi hibáiról, de rendkívül kiegyensúlyozottan és udvariasan. A korabeli hiedelemmel szemben Mikojan budapesti felszólalásában elmondta, hogy olvasta a Petőfi Kör ülésének ismertetését, kiemeli hogy hatezren voltak, és igen tömören jellemzi a Petőfi Kört: „Ideológiai Poznan”. Hozzáteszi, bogy mint Poznanban, itt is voltak kommunisták, ingadozó és ellenséges elemek, s mindez egy kispolgári fazékba gyűjtve. Mikojan kísérletet tesz az elemzésre: beszél a nagyon rossz lengyel gazdasági helyzetről, majd elhangzik egy szokatlanul kemény mondat: „A lengyel munkások szerint a német uralom alatt jobban éltek, mint most.” Mikoján bírálja a féktelen ellenzéki fellépéseket és természetesen a sajtót, megállapítja, hogy nyílt ellenforradalom volt, annak ellenére, hogy nyílt ellenforradalmi jelszó nem volt. Miért? Mert a pártellenzék jelszavait vették át. Idézem összefoglalásként: „De ellenforradalom volt, mert arról volt szó, hogy a munkáspártnak a vezetését váltsák le.”15 Hadd szögezzük le, hogy sem a poznani Poznan, sem az ideológiai Poznan nem ébresztette fel a magyar pártvezetést. Minden megy tovább a megszokott sémák szerint. Poznanra még egyszer térnek vissza Magyarországon: október 378
