Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Hegedűs B. András: Poznan-Budapest, 1956

V

vetően még röviden bírálja Togliattit, aki engedményeket tesz a szociáldemokratáknak.

Rákosi ezek után közli a Poznannal kapcsolatos információkat. Összesen egy bekezdés szól erről. Ami 35 év után után is megdöbbentő: a párt legfelsőbb testületének zárt ülésén ugyanazokat a felületes közhelyeket mondja, amelyek azután a sajtóban megjelentek. „A poznani provokáció mutatja, hogy az ellenség most minden eszközt megragad, hogy a XX. kongresszus eredményeit lerontsa, hogy zavart támasszon a párt és a dolgozó tömegek között. A poznani provokáció a legújabb közlés szerint összefüggött azzal, hogy a városban a nemzetközi vásárral kapcsolatban sok külföldi volt, s néhány nappal előbb a határsávban az amerikaiak több ejtőernyős felfegyverzett diverzáns csoportot dobtak be.” Stb. Még egyszer hangsúlyozom, a Központi Vezetőség zárt ülésén vagyunk.

Rákosi ezek után minden átmenet nélkül tér rá, hogy a párt legfontosabb feladata az egység demonstrálása, és körülbelül az előbbi színvonalon elemzi a Petőfi Kör sajtóvitáját. „Hosszú idő óta ez volt a legkomolyabb támadás pártunk, népi demokráciánk és nem utolsó sorban a munkásosztály ellen.” Egy majdani koncepciós per elemei azonnal felmerülnek. A hatezer ember közt külföldi újságírók is voltak. A nyilvános gyűlésre (mondom én), hamisították a meghívókat — (mondja ő). Előre leírták a felszólalásokat (!), és ellenséges akciókra szólították fel a hallgatóságot. Nem tudom idézni a Központi Vezetőség vitáját, erre nincs idő, de meg kell mondani, hogy a Központi Vezetőség tagjainak sokasága szólalt föl, nemcsak Gerő, hanem sokan mások is letették a garast az ellenforradalmi veszély ellen. Az az ellenforradalmi banda, amely a poznani provokációt megszervezte, elvtelen emberekből áll, és ezek követőinek is csak egy célja van, a kapitalizmus restaurációja Magyarországon. A csúsztatás világos, a mondat első fele Poznan, a második fele Magyarország.

Rákosi összefoglalója tömör és világos: „Két váratlan dolog történt az utóbbi időben, a poznani esemény és az újságíró vita.” A vasárnap reggeli lapokban közölt párthatározatban már expressis verbis szólnak a poznani provokációról.11

A június 30-ától július 17-éig tartó három hét rövid, de önálló szakaszt jelent a magyar legújabbkori történelemben. Másnap megindul a klasszikus sztálinista gőzhenger. Rákosi tudja, hogy a fejéről van szó, ezért koncentrált és összehangolt sajtótámadást indít, üzemi gyűléseket szervez, s megindul a dolgozók leveleinek áradata az újságokhoz. Már két nap múlva jelenti az Esti Budapest, hogy a Ghorghiu Dej Hajógyár vasöntödéjében izzó hangú röpgyűlést tartottak. Jánosik János Kossuth-díjas magkészítő szerint a munkások ki akaiják javítani a hibákat, az ellenség meg azt lesi, hogy hol tudna betömi sorainkba, úgy, ahogy azt Poznanban akarták.12 A lényeget természetesen a Pravda vezércikke közli, amelyet a kor kötelező szokása szerint a magyar napilapok szó szerint közölnek.13 Figyelemre méltó, hogy a hosszú Pravda-vezércikk július 17-én jelenik meg, tehát aznap, amikor a Rákosit leváltó folyamat már működésben van. Ez egyrészt mutatja a folyamatok gyorsaságát, másrészt azt is üzeni, hogy Rákosi leváltása nem jelenti a párt vagy a pártok stratégiájának érdemi megváltozását. Ezt azért érdemes aláhúzni, mert a hivatalos magyar történetírás 1957 utáni álláspontja szerint,

377