Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Karel Kaplan: Csehszlovákia, 1956 (Paulik Antal fordítása)

amit a lakosság életszínvonalának emelésére és a fogyasztási cikkek termelésére fordítottak. A fegyverzet cseréjének kiterjedt programját, ami 1954 decemberében kezdődött el, öt évről tízre hosszabbították meg. Ezen kívül Csehszlovákiának a többi KGST tagállammal összehasonlítva kiterjedt fogyasztói ipara volt, valamint árutartalékokkal is rendelkezett, amelyeket a pénzreformra tartalékoltak. Rendelkezett pénzügyi tartalékokkal is, amelyeket például a mezőgazdaság megsegítésére tudott használni, hogy megakadályozza a termelőszövetkezetek további szétesését.

Az életszínvonal emelkedése az 1954-55-ös években fontos politikai szerepet játszott. A lakosság többségének szociális helyzete javult; a pénzreform által kirobbantott szociális feszültség jelentősen csökkent. Megállt a kommunista vezetés elszigetelődése és a hatalom szociális támaszainak szétesése, sőt, megkezdődött ezek regenerációja. Ami a fő azonban, ezek az eredmények reményt, akaratot, hitet és meggyőződést ébresztettek, hogy a hivatalos politika épp megkezdett iránya tartós. Hasonlóan hatottak egyes, összehasonlíthatatlanul kisebb politikai változások. 1954-ben parlamenti és helyhatósági választásokra került sor. Nem maradtak visszhang nélkül, mégha csak csekély mértékben is, a funkcionáriusok körében a hatalom és a lakosság közötti kapcsolat megváltozását és a törvények betartását célzó felhívások sem. Megkezdődtek az elmúlt időszak politikai pereinek revíziói is. 1955-ben hatással volt a lakosság egy részére a nagy testnevelési rendezvény (Szpartakiád) és főleg a szándékosan geijesztett németellenes nacionalista hullám, ami az NSZK NATO-ba való belépésével volt összefüggésben.

Az új kurzus felsorolt eredményei megváltoztatták ugyan a lakosság jelentős részének a hatalomhoz való viszonyát, de a kommunisták által várt alapvető fordulatra nem került sor. A „lakosság pártpolitikába vetett hitéért” folytatott küzdelemben, amelybe bevontak minden funkcionáriust, csak részleges sikereket értek el. Megmutatkozott, hogy az életszínvonal emelkedése a lakosság politikai álláspontjának fordulatához elégtelen, politikai területen pedig a vezetés nem akart szakítani a múlttal, beismerni saját hibáit és felelősségét, végigvinni a már ismertté vált hibák és bűnök kijavítását. Sőt, az 1955/56-os évek határán a CSKP funkcionárius körei meg voltak győződve, hogy a szükséges politikai korrekciók kora véget ért és hogy sikerült kijelölni a gazdaságpolitika fő irányát. II.

II.

Az 1956-os év kezdete arról tanúskodott, hogy a politikai körülmények, főleg a CSKP belső élete és aktivitása, bizonyos méretű kimozdulás után állandósultak. A közügyek iránt érdeklődőknek csupán kis része várt az SZKP XX. kongresszusától jelentősebb változásokat, a kommunista funkcionáriusok, ideértve a vezetőket, nem tulajdonítottak komolyabb jelentőséget a kongresszusnak. Ugyancsak a szokott módon készítették elő annak propagációját is (munkahelyi viták, vállalások).

De már az SZKP XX. kongresszusának vitáiban felvetődtek a személyi kultuszra, konkrétan Sztálinra vonatkozó kérdések. Sokan, kommunisták is a külföldi rádióadásokból jutottak információhoz. A kérdéseket a CSKP köz359