Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A KÖZÖS SZABADSÁGÉRT - Stanislaw M. Jankowski: Fiatal lány, géppisztollyal (Szenyán Erzsébet fordítása)
a krakkói irodalmi hetilap, a Zycie Literackie számára a forradalmi Budapestnek nyújtott lengyel segítségről. Nagyon jól emlékszem, miként kasztrálta semlegessé, majd végül is hogyan tiltotta le egészében a cenzúra. 1991 novemberében a Poznan-Budapest 1956 című kiállítás sikerén fellelkesülve szabad teret engedtem a képzeletemnek, s kirajzolódott bennem egy teljesebb gyűjtemény képe: szerepelnének ott korabeli felvételek más lengyel városokból is. És még több fotó a magyar fővárosban történtekről. Olyan eseményeket megörökítő képek, amelyeknek lengyel vonatkozása van. Hadd soroljam közéjük azt a felvételt, amelyen a Hétfői Hírlap olvasóit láthatjuk. Farkas András ekkor a varsói délutáni lapnak, az Ekspress Wie- zornynak küldött tudósításában kiemeli, hogy a Hétfői Hírek, mivel a legfrissebb beszámolóval jelentkezett a lengyel eseményekről, mind egy szálig elfogyott. És kitenném a budapesti diákok képét is, amint fehér-piros zászlók alatt menetelnek. Aztán jöhetnének varsói fényképek. Például az a pillanat, amikor október 28-án visszaérkezett a magyar fővárosból az első vért és plazmát szállító repülőgép, és utasai, Elzbieta Gellerówna és Kurt Zombek a szemtanúk hitelességével tájékoztatták a lengyel újságírókat a felkelés drámájáról. És még egyszer a repülőtér, két nappal később. Okecie* betonján gyógyszereket, vitaminokat, vért és kötszert rakodnak a Budapestre készülő gépek gyomrába, hogy nemsokára a Szövetség utcai, a Tétényi úti, a Szabolcs utcai, a Bakáts téri kórházban és a Koltói vagy a PéteríFy Sándor utcai klinikákon kerüljenek felhasználásra. És még tucatnyi rendelőben, kötözőhelyen. Varsó e napokban Stefan Wyszynski hercegprímás kiszabadulásának örvend, s még jobb a hangulat, amint megtudja: a szovjet állampolgár Konstantin Rokosszovszkij marsall, az addigi lengyel honvédelmi miniszter „szabadságra” utazott a Szovjetunióba.** Újabb kép: a Szépművészeti Akadémia diákjai a lengyel székváros főutcáján, a Marszalkowska sugárúton díszőrséget állnak a Magyar Intézet előtt a járdán lobogó gyertyák és mécsesek mellett. Százak c -s százak gyűltek oda, hogy egy pillantást vessenek a sebtében kinevezett emlékhelyre, s a gyászszalaggal átfont piros-fehér-zöld karszalagot viselő rezzenetlen fiúkra. A felvételen egyszerű, nyitott doboz is látszik: a járókelők pénzadományai halmozódtak benne a magyar forradalom áldozatainak megsegítésére. „Járjátok végig Varsó lakóit” - hangzott a Fővárosi Harcer Parancsuok- ság*** felhívása. „Gyűjtsetek kötszert, pólyát, gézt, tampont, csomagolt steril vattát, papírvattát, ragtapaszt, viaszos papírt...” Fiatal lányok és fiúk, gyermekek mozdultak a szóra és végezték a gyűjtést lelkesen. A kerületi szervezeteknél egybegyűlt adományokat a Lengyel Vöröskereszt továbbította Magyarországra. A varsóiak sorban álltak vért adni. A fotóriporterek megörökítették őket is. Két nap leforgása alatt mintegy 900 férfi és nő jelentkezett a kijelölt pontokon. Később a véradók száma a többszörösére emelkedett. Orvosok és nővérek sokasága iratkozott fel, hogy induljon Budapestre, amint csak lehet. * Varsó repülőterének neve. (A ford.) ** Már nem is tért vissza. (A ford.) *** Harcer: a. m. cserkész. (A ford.) 309
