Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)

T. visszatér a másik szobából. A rádiót hallgatta. Még mindig nincs kormánynyilatkozat. - Különben - legyint a kezével nem sokat tudna segíteni. Ez a kormány nem ébreszt bizalmat, túlságosan sok benne a kompromittálódott és gyűlölt figura a Rákosi-féle apparátusából. Nagy Imrének döntenie kell: vagy a nemzettel, az egész nemzettel, vagy amazokkal a nemzet ellen.

De vajon Nagy dönt-e, talál-e magában elég akaraterőt, hogy szakítson azokkal, akik Magyarországon a szocializmus ügyét a mélybe rántják?- Úgy tűnik, javul a helyzet - közli velem telefonon P. a város néhány pontjáról olyan hírek érkeztek, hogy a szovjet alakulatok visszavonultak a felkelők nagyobb ellenállási központjai felől. Ha ez továbbra is így megy, akkor sok mindent meg lehet menteni, hiszen ebben a pillanatban minden magyar fő és általános követelése, hogy vonják vissza a szovjet csapatokat Budapestről. Térjenek vissza bázisaikra. A vezetésben hagyják abba a veszekedést és kezdjenek hozzá a munkához. P. hangjában a remény szólalt meg.

Az utcai harcok visszhangja valóban gyengébb. T. telefonál, hogy a felkelők az ő utcájában a szovjetek visszavonulása után abbahagyták a tüzelést, és tárgyalásokba kezdtek a magyar katonákkal, akik egyáltalán nem titkolják forradalompárti szimpátiájukat, és csak azt követelik, a felkelők hagyják el az általuk elfoglalt épületeket. így most viszonylagos a nyugalom a városban és a néhány kedvező hír talán megtöri nagykövetünk ellenállását, aki kategorikusan tiltakozott a követség elhagyása ellen, néhány száz méteres körön túl. „Varsóban feleségetek és gyerekeitek vannak... ez őrültség...” - magyarázták nekem reggel. Most mégis, Roman és én gépkocsit kapunk. A derék Jaworski vállalkozik arra, hogy elvisz minket a Szabad Nép-hez, ahol Pesten az egyetlen, a Varsóval való kapcsolatot fenntartó távíró működik. A másik az MTI Budán, de oda a megszállt hidakon keresztül lehetetlen eljutni. Végre egy hosszabb, emberi tudósítást adhatok a rádió számára. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy Budapesten semmiféle fasiszta puccs nincs, csak forradalom, népforradalom, és a nemezti, szuverén jogokért folyik harc, hogy az annyi éven át uralkodott fikció szétpukkadt és semmilyen mást nem lehet a helyén létrehozni. +

A gépkocsi a belváros utcáin halad. Csodálkozunk, hogy annyi ember van kint, hiszen 10-től kijárási tilalom van. Na igen, de a magyaroknak, a lengyelektől elütő karakterük mellett, számos hasonló jellemvonásuk is van. Például: az utasításokhoz való nem alkalmazkodás. Egymás után hagyjuk el az élénken beszélgető csoportokat. Itt-ott láthatók a szétlőtt épületek. A járdákon és az úttesten mindenütt üveg, a kitört ablakokban pedig mint a zászlók, színes függönyök lógnak. Csak a Szabad Nép szerkesztőségéhez közelebb érve szembeötlőbbek a harc nyomai. Az egyik mellékutca torkolatában utcakövekből, bútorokból, felfordított autóbuszból álló barikád. Kiégett autók, szétvert ágyú, a tűztől vörös, kiégett tank. Hatalmas lyukak a házak falain. Nem volt könnyű megtörni a felkelők ellenállását.

Hosszasan vándorlunk a több újság szerkesztőségének helyet adó épület folyosóin. Süketítően zúgnak a gépek a nyomdában. A félig nyitott ajtók mögött a szerkesztőségek lázban égnek. A kivert ablakokból hideg és nyir292