Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)

a valódi kommunista pártot. Gonosztett, szörnyű gonosztett volt behívni az oroszokat a nemzet ellen... M. leteszi a kagylót. T. várakozásteljesen néz rá. Beszélgetésük hang- színéből megérezzük Románnál, hogy idegesek. Elmondják, mi történt: az Üllői úton a szovjet tankok ismét tüzet akarnak nyitni a laktanyában véde­kező felkelőkre. A felkelők nem tudnak semmit a változásokról, amelyek a kormányban történtek. Bejelentették, hogy élethalálharcot fognak vívni. Az írószövetség a Honvédelmi Minisztériumhoz fordult azzal a felhívással, hogy szüntessék be a tüzet, és vonják ki az oroszokat az Üllői útról. Az írók felhívták a kormányt, hirdessen ki 48 órás tűzszünetet. Véget kell vetni a vérontásnak. A kaotikus, egymás után félbeszakított beszélgetésből egyvalami kide­rült: az újjáalakított kormány nem képes következetes munkát produkálni. Túlságosan sok benne a sztálinizmust képviselő ember. Részvételük megbé­nítja Nagy minden határozott lépését. Sohasem szabadul már meg tőlük?! - tör ki T. És elindul a vita Nagy Imre helyzetéről és szerepéről. Az első hiba, amit elkövetett, az, hogy Gerővel és Hegedűssel, a szovjet intervenció előidézéséért felelős emberekkel együtt lett a kormány és a vezetés tagja. Már miniszterként igyekezett igazolni Gerő eljárását és a szovjet megszállást. Ez idézte elő, hogy a bizalom iránta azonnal megcsappant. A Nagyot ismerő emberek képtelenek megmagyarázni maguknak, miért járt el így. Kényszerítették erre? A hírekből, amelyek az AVH és a szovjet alakulatok által körülvett KB- épületből kiszivárogtak, az derül ki, hogy Nagy Imre nem tud szabadon tevékenykedni. A sztálinizmus ellen régóta küzdő közeli munkatársait, elv­társait, mint Losonczyt, Donáthot és másokat, nem engedik részt venni a kormány és a párt munkájában. Mindenről továbbra is Gerő csoportja ha­tároz, jóllehet Gerőt hivatalosan kivonták a játszmából. Belső harc folyik a kormányon belül, amelyet jelenleg senki sem kormányoz, és folyik a harc a párt vezetésén belül, amely nem tud maga mögött senkit, és késlelteti a döntéseket. Tegnap alakult új kormány, de még nincs politikai deklarációja. Pedig a forradalom idején órák és nem napok döntenek a nemzet sorsáról. Égy kissé tájékozódni tudok lassan-lassan ebben a politikai káoszban, amely mintegy azt idézi fel, hogy senki nem hallgat senkire, kormány van és tulajdonképpen nincs is, mindenki a saját szakállára cselekszik, a forra­dalomnak hiányzik az eszmei és szervezeti vezetése, s ezt nem helyettesíthetik még oly áldozatkész emberek sem. De még szörnyűbb az ár, amelyet a magyar nemzet fizet - a vér ára.- Ha ezek nem mondanak le - mondja kétségbeesetten T. -, nem Nagy fog veszíteni. A forradalom veszít, a nemzet veszít, a szocializmus eszméje veszít. * Valami csattan a közelben. Nem, ez nem lövés. Egy becsapódott ajtó. Bejön G.; sovány, aszkétikus arcú. Sártól szennyes gumicipőjű. Reggeltől számos ellenállási gócot járt be. Mohón szívja le a cigarettafüstöt. Azért, hogy ha­talmon maradjanak, képesek az egész nemzetet kivéreztetni - veti oda összeszorított fogakkal. G. nem író, de hosszú évek óta ismert személyiség. Emlékeznek rá azokból 290

Next

/
Oldalképek
Tartalom