Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
NAGY Jó. Egész jó. Nagyon jó! Tudtam én, Harag elvtárs, tudtuk mi, hogy jól választottunk, amikor megbíztunk ezzel a föladattal! Jól tudtuk! Hátakkor, elvtársak, csak így tovább, keményen, harcosan, vidáman, jó küzdőszellemben! A társulat megkönnyebbülten sóhajt, fól- morajlik a büfé, mindenki egyszerre beszél, Steiner dolgozik, esznek, isznak, vitatják az eseményeket: hangzavar. Elöl középen Nagy, körülötte Harag, Kárász, Bányai; a nők: Szentessy, Csengődi, Barna Ági kissé távolabb hallgatóznak. A moraj elül. BÓNYAI Nem volt könnyű, Nagy elvtárs, de a Színház megtett mindent, ami tőlünk tellett. NAGY Az eredmény a fontos. BÓNYAI Kollektív munka volt. NAGY A munka kollektív tevékenység, elvtársam! BÓNYAI Úgy értem, hogy a darab. Mindannyian besegítettünk a Matyi- nak. NAGY Ez az én utasításom volt, ha jól emlékszem. BÓNYAI No persze... KARASZ És az hogy tetszett, Nagy elvtárs, az a gondolat, amivel a népi egységet fejezi ki a szöveg, hogy minden proletár anya az édesanyám... NAGY Népi egység... nagyon jó. Ezt én mondtam a Matyinak. Hogy ez legyen benne. Igaz, Matyi? HARAG (készségesen) így volt, Nagy elvtárs. KARASZ (vérszemet kap) És a történelmi folytonosság gondolata? Amikor azt mondja, hogy úgy érzi, ott küzdött már Dózsa seregében, meg Rákóczinál, meg Bem apónál, meg tizenkilencben, meg a Nemzetközi Brigádban...? NAGY Ezt is én mondtam a Matyinak. Mi új világot építünk, de az elnyomottak ezeréves vágyait fejezzük ki. Igaz, fiam? HARAG Hát persze, Nagy elvtárs. Én Nagy elvtárstól kaptam az eligazítást, aszerint dolgoztam. NAGY Jegyezd meg, Harag elvtárs, hogy az író ugyanolyan munkás, mint a vasesztergályos. Az esztergályos a vasat faragja, az író a mondatokat. Az író a kultúra munkása. SZENTESSY (belekotyog hátulról) És a színész? NAGY A színész is, szépasszony! Sőt! (Nagy jóságosán elmosolyodik, ujjával megbökdösi Kárász mellét) Még a rendező is! STEINER (nyújtja az újabb konyakot) Csak a büfés nem, mi? NAGY (engedékenyen) A büfés is, Steiner elvtárs. Amíg a többi dolgozik, a büfés ellátja őket. STEINER (fapofával) Negyvenháromnegyven. KARASZ Ugyan, Béla bácsi, legalább ma ne anyagiaskodj! Ma ünnepelünk! (ingerülten a kezébe nyom egy százast, amit Steiner rezzenetlen arccal visszagyűr Kárász zsebébe) STEINER Te majd a bemutatón ünnepelj, kisfiam. NAGY Úgy van! Semmi okunk ünnepelni! És mi nem iszunk előre a medve bőrére! (fölhajtja a konyakot) Ez még csak az első kapavágás volt. Annak is elég szerény. Még sok kemény munka és elszánt küzdelem van hátra a végső győzelemig. Majd a bemutató után, a jól végzett munka után, ha Kemény elvtárs is meg lesz elégedve. Ez, amit láttunk, kezdetnek talán jó. Talán. De csak kezdetnek! (elégedetten körülnéz a hirtelen támadt rémült, jeges csöndben) Hát akkor: szedjék össze magukat! Éberség! És semmi lazaság! Magukon a világ szeme, elvtársak! Jó munkát! (kivonul) Szünet. Mindenki hallgat. KARASZ (Bányaihoz) Ezt most érted? Most jó, vagy nem jó? BÓNYAI (kirobban, üvölt) Mi a francot csináltatok idáig?! Még az első képet sem dolgoztátok át?! Nem mondta, hogy próbát akar látni?! KARASZ (szintén kirobban) De mikor?! Mikor?! BÓNYAI Egész éjjel ráértetek! STEINER Ismerkedtek az anyaggal. BÓNYAI És maga?! Maga miért nem szállt be? STEINER A rabomobilba? Direktor 21
