Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)
MARIAN BIELICKI A magyar forradalom, 1956 I /. AZ ELSŐ NAP BUDAPESTEN Ezek nem szabályos, naplószerű jegyzetek, feljegyzések. A notesz üres oldalainak helyére, a különálló lapokra hevenyészett feljegyzéseket kell behelyezni. Mindezek csak töredékek - a forradalom Magyarországon olyan viharos, olyan eseményekben gazdag volt, hogy a megfigyelőnek nehéz az események egészét átfognia. A forradalmat - mint újszülöttjét a gyermekgyilkos anya -, megfojtották, mielőtt első virágjait meghozhatta volna. Nehéz volt eligazodni a forradalom minden jelenségében - akár azokat vesszük, amelyek az emberiség forradalmainak történetébe örök időkre aranybetűkkel lesznek beírva, akár azokat, amelyek itt-ott árnyékot vetve a forradalomra nem minősítették a jellegét, nem befolyásolták a menetét. Az itt közzétett feljegyzések nem lezártak, nincsenek megszerkesztve. Ezek személyes megfigyeléseim, beszélgetéseim; annak az embernek a töredékes benyomásai, aki a tragikus és hős Budapesten 16 napot töltött. Ezek a feljegyzések az élmények, a tapasztalatok, és a sajgó elmélkedések tükröződései. Mindenki magában hordozza őket, akit megérintett a tragikus magyar forradalom. A repülőgép átfúrja magát a felhők tömör rétegén. A távolban, a nyirkos köd szürke függönyén túl épületek elmosódó körvonalai. Alattunk egyre közelebb, a repülőtérnek a felszállósávok vonalaival barázdált piszkos zöldje. Budapesten vagyunk. Az év: 1956. A hónap: október. A nap: 26-a. Az idő: délután két óra. A pilóta a gépet a légikikötő épülete elé vezeti. Most már látni a kék autóbusz mellett összegyűlt emberek kis csoportját. E kék szín elválik a sűrűn kifüggesztett vöröskeresztes fehér zászlóktól. Azonnal más kifejezést kapnak a repülőgépen elhelyezett gyógyszeres ládák és kosárkák, bennük a gondosan becsomagolt vérrel. A harcoló, 3 napja vérző Budapest erre a segítségre vár. A gép dermesztő belsejéből - a gyógyszereknek árt a meleg - Románnál kilépünk a nyirkos hidegbe. Néhány vöröskeresztes karszalagos lány és férfi tapssal fogad minket - nyilvánvalóan azt gondolják, hogy a gyógyszereket mi hoztuk. Egyébként a ládákat azonnal nekiállnak átpakolni az autóbuszba. A távolban lövések dördülnek. A repülőtérre éles csörömpöléssel begördül egy tank. Az épület túlsó vége felől páncélos közeledik. A katonák - sisakjukon vörös csillag - menet közben ugrálnak ki, és géppisztolyukat lövésre tartva, szaporán körülveszik a repülőgépet. A katonák arca poros, borostás. Megriadok attól, hogy valaki könnyen meghúzhatja a ravaszt. Miért fogja az a 282
