Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Hanna Adamiecka: Láttam Magyarországot I-VII. (Tischler János fordítása)
volt. Egész éjszaka és másnap reggelig a tömegben senkinek sem volt fegyvere. Elsőként a tüntetőkre az AVH-s gyilkosok kezdtek lőni - igen, így mondja Sz. — gyilkosok. Program a mára és a holnapra Megválasztották a forradalmi bizottságot. Tagjai közé a munkások, parasztok, az értelmiség és a katonák képviselői kerültek. November elsején megalakították a bizottság vezetőségét ebben az összeállításban: egy munkás, egy katona és egy újságíró. Arra a kérdésre, milyen pártok vannak képviselve a bizottságban, Sz. azt mondja: „Előbb meg kell erősíteni a forradalom vívmányait, azután lesz idő foglalkozni párttevékenységgel.” A bizottság feladatairól érdeklődünk: „Megszilárdítani a forradalom vívmányait, a termelési eszközöknek az állam tulajdonában kell maradniuk. A Dunántúli Forradalmi Bizottság támogatása a Nagy Imre-kormány számára attól függ, a kormány azt fogja-e csinálni, amit a nép akar. Az utóbbi napok arra mutatnak, hogy ez így lesz.” Eközben értesülünk arról, hogy a mai napon eltávolították a kormányból Rákosi és Gerő utolsó híveit is. Sz. arról is beszél, hogy a nemzeti egység, a szabadságért vívott harcban jött létre a kormány támogatása nem lehet csak szóbeli nyilatkozat. Ennek mindenekelőtt gazdasági segítségben kell kifejezésre jutnia. Ezért nevetséges makacsság volna a továbbiakban sztrájkkal gyengíteni a kormányt. A Dunántúli Bizottság a sztrájk abbahagyásáról szóló felhívással fordul minden politikai párthoz. Ma Győrben minden üzem megkezdte a termelést. Megtudjuk még, hogy ma reggel jelentős szovjet fegyveres erők nyomultak be a városba. A magyar fegyveres alakulatok igyekeznek nem provokálni összecsapásokat. Még erősebb szovjet erők helyezkedtek el a kisvárosok környékén. Ezek a csapatok Záhonynál lépték át a határt. Az osztrák határhoz vezető minden út le van zárva. A határon szovjet tankok állnak. Senkit sem engednek át a túloldalról. Tegnap ezek sok járművet tettek tönkre az utakon. A bizottság tagjai cáfolják azt, miszerint az osztrák határon keresztül bármilyen fegyveres alakulatok vagy emigráns csoportok érkeztek volna. „Ellenőrzésünkben tartottuk és tartjuk az utakat.” Még megkérdezzük, honnan teijedtek el a szóbeszédek a győri kormányalakításról. Sz. megmagyarázza: „Kamaszok tüntettek itt Győrben, akik bizottságunkat kormánnyá akarták kikiáltani. Akkor kimentem hozzájuk és megkérdeztem: - Tisztában vagytok azzal, hogy az kabaré volna és nem kormány? Igyekeztem megmagyarázni nekik, miért értelmetlen ez a követelés, és miért kell a Nagy-kormányt támogatni. Ez meghozta a kívánt eredményt.” A kommunista Beszélgetésünk folyamán odafordult hozzánk az ablaktól egy vékony, fiatal, szelíd arcvonású fiú. Hadnagyi egyenruhában van, jól beszél oroszul. Segít a tolmácsolásban. Arra a kérdésre, milyen a bizottság viszonya a kommunistákhoz, előveszi párttagsági könyvét. Nem titkolja, hogy itt a bizottságban is dolgoznak. Eddig még nem tud semmit az MDP feloszlatásáról. Ez mély hatást gyakorol rá. Azt mondja: „Kommunista voltam, az vagyok, és az is maradok. Holnap pedig elmegyek befizetni a tagdíjat.” 279
