Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Hanna Adamiecka: Láttam Magyarországot I-VII. (Tischler János fordítása)

Egyidejűleg a mellettünk lévő szobában a kormány tagjainak, Losonczy Gézának és Donáth Ferencnek részvételével új párt születik, a forradalmi ifjúság szervezete. Az ifjúsági szövetségtől függetlenül kell léteznie. Jellegét tekintve kommunistának kell lennie, és újjá kell építenie a nemzet bizalmát a kommunizmus eszméi iránt. Azokra a tudatos, ifjú forradalmárokra kell támaszkodnia, akik a felkelés élére álltak, a forradalom idején népszerűséget és tiszteletet szereztek maguknak.

Ebben a pillanatban gőzölgő levest hoznak be tányérokban, és a bizottság tagjai félbe sem szakítva a munkát, evéshez látnak.

Egy írást kapunk, amely biztosítja számunkra a városban való szabad mozgást. Megköszönjük, de a magyarok részéről eddig is csak segítséget és támogatást kaptunk.

A várószobában megismert, alacsony, oroszul folyékonyan beszélő nőről kiderül, hogy Lukács György lánya. Férjével együtt jelentkezett a bizottságnál, feladatokat kérve. Hosszan beszélgetünk Annával a számunkra legfontosabb kérdésről, arról mi bontakozik ki a káoszból és a forradalom zajából, milyen út vár Magyarországra? Végül felveti az ötletet, hogy szeretnénk-e erről Lukáccsal beszélgetni.

Egy véletlen döntött arról, hogy megismerkedtünk az egyik legnépszerűbb, és a nemzetben akkortájt a legszélesebb megbecsülésnek örvendő emberrel.

Sietősen haladunk a sötét, és ebben az időben már néptelen utcákon. Egy Duna-parti, fényesen megvilágított, könyvekkel telezsúfolt lakásba tevődik át a további beszélgetés a magyarországi szocializmus kilátásairól, a forradalom további sorsáról.

Erről a következő részben.

(Sztandar Mlodych 1956. XI. 29. [CS] 2. o.)

VI. MÉG EGYSZER AZ UTAKRÓL

Közvetlenül a Duna-parton lévő ház ötödik emeletén egy otthonos, népművészeti tárgyakkal díszes, és könyvekkel zsúfolt lakás. A könyvek az összes falat elfedik, egész a mennyezetig nyúlnak. Ez egy kis sziget a baljóslatú budapesti éjszakához képest, amely az ablakon túl leselkedik.

Lukács elv társnál

A házigazda Lukács György, valamint felesége alacsonyak és őszek. Mindketten közvetlenek és rendkívül szívélyesek. Ennek ellenre, az egész családdal együtt az asztalnál ülve, amelyen a vacsorát tálalták fel, úgy érzem magam, mint egy vizsgázó egyetemista. Talán Wiktomak is ugyanez az érzése. Ügyetlen mozdulattal leverem a villát és még inkább elveszítem az önbizalmamat. Hiszen mellettem maga Lukács ül, a világhírű marxista filozófus.

Lukács György azt mondja: „Kérdezitek, mi vár Magyarországra. Minden bizonnyal nehéz és kitérőktől sem mentes út lesz. Tele lesz kísérletekkel és új, eddig a gyakorlatban sehol sem módszerekkel.” Mégis - beszélgetőpartnerem véleménye szerint - ez végeredményben a szocializmushoz vezető út lesz.

273