Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
Szünet BÖBE Na, hát ez volna a második kép. BÉKÉS Jópofa...! KARASZ (sötéten) Nagyon jópofa, (maga elé) Engem föl fognak akasztani...! HARAG Béla bátyám, gondolja, hogy... STEINER Gondolom. HARAG De hogyan? STEINER Hát mindent a szátokba kell rágni?! Én egyszer megmutattam. Most már bohóckodjatok ti! HARAG Na igen... persze... Hát koszi szépjen, Béla bátyám, kösz szépen, Böbe... maguk állati rendesek... Szünet. Harag zavartan áll, gondolkodik. Mindenki őt nézi. KARÁSZ Na, mondjad! HARAG Mit mondjak? KARASZ Hogyan akarod átírni? HARAG Hát... hát ahogy Béla bátyám mondta... KARASZ (provokál) Rendben. Halljuk! Te vagy az író. HARAG Te meg a szakember. Én mindent megírok, amit ti mondtak. Ez volt Nagy elvtárs utasítása, ha jól emlékszem. BÉKÉS (ismét kifelé indul) Jó éjszakát! KARASZ (utánaordít) Bandi! Mi van?! BÉKÉS Fél három, Péterkém. Egyezzetek meg, osszatok szerepet, adjátok ide az új szöveget... aztán mi majd bedobjuk magunkat. Mi az istennek ácsorogjunk itt egész éjjel? DEBRECENI Ha ti sem tudjátok, mit akartok, menjünk aludni. Ránk itt nincs szükség. SÁRI Igaz. Minek asszisztáljunk mi ehhez? STEINER (váratlanul, harsányan) Záróra, uraim, záróra! HARAG (könyörög) Béla bátyám, csak még egy kicsit...! STEINER Semmi kicsit! Én már öregember vagyok, nem bírom az éjszakázást. Meddig lesselek itt titeket? Záróra! Tessék fogyasztani, záróra! Steiner eloltja a villanyokat, a szín kiürül. Szünet. Mikor a szín újra kivilágosodik - halványabb, éjszakai világítás -, csak hárman vannak a büfében: Harag, Kárász és Böbe. BÖBE Én segítek. KARASZ Fölösleges. Ez nem megy. BÖBE De mi les? holnap? KARASZ Semmi. Megmondjuk, hogy nincs darab. BÖBE De hiszen megmondta a Béla, hogy át lehet ezt dolgozni! És én odaadom nektek, szívesen! Én a Matyit úgy szeretem, mint a saját édes fiamat... KARASZ Tudom. Öt mindenki úgy szereti. Nagy elvtárs is. BÖBE Az más, Péterkém! A Matyit én dajkáltam. Itt hordoztam a két karomban, mikor ilyen kicsi volt. (Haraghoz) Hányszor tettelek tisztába, mikor bepisiltél, bekakiltál, emlékszel? (Kárásznak) Egyszer, olyan nyolc hónapos lehetett, szemközt pisilt a kis fütyijével, mikor pelenkáz- tam. Én húsz évig az ő szüleinél laktam albérletben. Nekem sose volt gyerekem... HARAG Böbe mama, te majd súgjál. BÖBE Hát persze, kisfiam. Harag a pulthoz megy, fölveszi a példányt; olvassa. KARASZ Mit olvasod?! Inkább írnád! HARAG Tudod, kivel szórakozz! KARASZ Miattad szorul a nyakunkon a hurok. HARAG Miattam?! Miattad! A Nagy azzal küldött engem ide, hogy segíteni fogtok. TE IS! Tudod, ki segített?! Tudod?! A Steiner. BÖBE így van! Jól mondod, Matyikám! KARASZ Csak rá ne fizessünk erre a segítségre... HARAG Mit destruálsz?! Destruálni azt tudsz, de nincs egyetlen építő javaslatod sem! Nem jó? Akkor mit csináljunk? Na?! KARASZ Nem is értem, hogy az öreg- miért... elvégre nem az ő bőrére megy. Mit akar ezzel? Ki bízta meg...? HARAG Ezt te nem is értheted. Mert te úrigyerek vagy. Polgár! És önző vagy és individualista és karrierista. Megtanultad a marxista ideológiát, de szíved, az nincs. Ez a vén zsidó meg proligyerek volt. BÖBE így van, Péterkém, Matyi tudja. Itt mindenki tudja. HARAG Ezek kilencen voltak testvé14
