Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - G. Komoróczy Emőke: A Mélyből jöttek és a Magasba törtek (Brta Sándor-Újvári Erzsi költői indulása, életútjuk a Tanácsköztársaság bukásáig) (tanulmány)

végbemenő folyamatokat, a vak indulatokat, amelyek vesztüket okozzák: maguk idézik elő azt a csapdaszerű élethelyzetet, amely törvényszerűen elnyeli őket.

E korszak legkiérleltebb alkotása, s bizonyos értelemben az egész Barta-életmű egyik csúcsteljesítménye a MA 1918. nov. 20-i számában megjelenő Primitív Szent- háromság című vers. A nyugodt, tökéletes kompozíció, a belső arányosság, a harmonikus képi megformáltság - ugyanakkor az egész műből áradó lázító expresszív erő sejteti a költőben szunnyadó tehetség valódi méreteit. Az utána jövő ifjabb nemzedék Kassák e korszakbeli legsikeresebb forradalmi ódáinak s a Mesterembereknek méltó párját ismeri fel benne.9

A „Szentháromság” profanizált figurái - a tüdővészes mosónő s gyermekei; a péklegény és a prostituált - a „m egs zom ontottak és megalázottak” dosztojevszkiji fenségével és méltóságával haladnak végtelen útjukon, fejük körül a felkelő nap fénye és glóriája. A végtelen Időből kilépő és a végtelen Tér felé tartó hősök ők, alakjuk mitikussá növekszik, s betölti a világot:

„a reggel pedig szétragyog a látóhatáron, a látóhatár beöltözködik a hegyekbe, a hegyek beleernyednek a városokba”

Míg a természet - az „égi szint” - csupa fény s ragyogás, éteri tisztaság („ég kék, fű zöld”), maga a város kormos, sötét; fölötte „sűrű masszákban tömbösül a füst, a füst, a kén, a hő”: megfullaszt minden életet. A három figura a vaskos valóság szerves része, ők „az anyag gyermekei” - elhasználtak, agyongyötörtek: a mosónő a tűz, a gőz, a víz fullasztásától, a péklegény a tűz, a konyhák, a liszt dagadó áljától, a prostituált a „kövér bácsik” izzadt lihegésétől. Hiszen az ő sorsa sem könnyebb anyjáénál; igazi arca ugyanolyan fáradt és ráncos, mint azé („mert az ő feje a mosónő feje; a mosónő feje: ráncos alma”), csak ö „szép, kifésült maszkot dug ki az ablakon”.

Voltaképpen ők hárman: testvérek - kiegészítik egymást, és segítik egymást a maguk primitív, nehézkes módján, s közösen munkálkodnak az Idő legyőzésén. Bár a jelenben minden ellenük dolgozik, a tárgyi világ szinte magához hasonltja őket (a mosónő feje: „tüzes vasdromedár”, lába: „két csöbör”, törzse: „a sok vizes rongy”; a péklegény feje: „vörös téglakapu”, „szeme két feneketlen láda”, „a füle két kemence nyílója”; a prostituált pedig egészen elvesztette önmagát, már csak maszkjában él), - mégis, amint mennek, mennek hárman, egymás kezét fogva, átlépnek egy másik dimenzióba, egy álmokból és vágyakból szőtt világba: a Jövő házába. Megtörténik a „csoda”: szinte légiessé, könnyeddé válnak („a mosónőnek mézből van a teste s a harangok csilingelnek”), és mennek, mennek tovább, most már égi utakon, „a jeges mosókonyhák fölött, a vörös műhelyek fölött, élet és halál fölött”. Ők lesznek tehát mégis az Idő győztesei: fellázítják a közönybe süppedt valóságot, az Örökkévalóság nyugalmát megbolydítva „felzendül a hangjuk, a hangjuk, a hangjuk vadul”. Úsznak a levegőben, mint a mesében a tündérek és a boszorkányok, mint majd Chagall képein az álomfigurák, s hangjuk szinte különválva tőlük, diadallal hirdeti: ők, az élet kárvallottjai, meghódítják a Teret és az Időt.

Mint súlyos hangulatú középkori freskókon, oly veretesen és plasztikusan kimunkált a három figura. Az epikum „állapotrajzzá” oldódik, ugyanakkor megőrzi a mozgás, a történés, az előrehaladás illúzióját.10 Rejtetten, mintegy „cselekményhát- tér”-ként, kirajzolódik a három ember szimbolikus életsorsa szimultán egymásmellérendeltségében (voltaképpen ez a kassáki értelemben vett „szintetikus irodalom”). Megjelennek a Bartára oly jellemző ironikus, elidegenítő mozzanatok is: a világ abszurditását az elmebetegségre utaló szín — a sárga - szuggerálja; a figurák elvesztik emberformájukat (a belisztezett fejű péklegénynek orra sincs, a mosónő maga is mint „vasdromedár”, gépiesen és feltartóztathatatlanul végzi embertelen munkáját, a „maszkos” prostituált mint elállatiasult szörny „vörös hasakat gyújtogat”). Ugyanak209