Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Galambosi László: Kristályt hasíts (vers)

GALAMBOSI LÁSZLÓ

Kristályt hasíts

Az bánt, hogy termő hatalmad is véges s a kör után tollad csontodig lángol? Kristályt hasíts a sok-tömbű világból, hogy göcsörtös tükrén magadba nézhess.

Mit látsz? A részek sohasem pihennek, az egész melléről messze pörögnek, segítenek vagy egymással porolnék, az erősek parancsára kilengnek,

hogy visszatérve az óvó egészhez a Pusztulás torz öklét elkerülve vigadjanak, építsenek. Az űrbe

villognak tapadva, kis muzsikások,

mulattatják a károgó világot,

hogy mocskát mosni induljon a fénybe.