Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
vele a kéziratot! Még hogy a Csengődi ötlete... STEINER Én hozattam ide. Úgy is mint büfés. Engedd meg, Direktor elvtárs, hogy röhögjek. Én csak a társulatot próbáltam kihúzni a córeszból. Ha a színházat becsukják, én elmehetek büfésnek akár a Pártközpontba is. Nagy elvtárs nagyon szereti az én príma kis örmény konyakomat. HARAG Béla bácsi, drága Béla bátyám, ne hagyjon már minket a szarban! STEINER Add ide azt a salátát! (elveszi Böbe kezéből a kéziratot) Nem bírok ellenállni, ha emberi hangon szólnak hozzám. Hát lássuk. Iiiigen... ez marad... nem érdekes... Nna! Eddig, hogy a hajam megint hollófekete, eddig jó. Na most innen: nem csukaszürke kabát, hanem határőr egyenruha. Zöld ávós. Ez az én dolgom. KISMISKA (ijedten) Mi a te dolgod? STEINER A ruha. Az egyenruha. Miért, van jelmeztervező? Hol a Báthoiy- né? KISMISKA Fogalmam sincs...! Biztos- biztos jó helyen! STEINER Nekem legyen mondva! Szóval, ha nincs tervező, akkor a jelmez a ruhás dolga, nem? Azt mondja... Árpáddal Vereckén, ez marad, elvégre mi Árpáddal jöttünk, különösen én; Konstantinápoly, Itália nem kell, helyette Dózsa György, Budai Nagy Antal vagy kicsoda; Thököly, Rákóczi, Bem apó marad mint haladó hagyomány... (Szünet, Kárászra néz, Kárász nem reagál) Jól mondom? Szóljál, fiacskám, ha valami nem stimmel, te vagy itt ideológiailag a legfejlettebb elvtárs! KARÁSZ Nagyon jól mondod, Béla bácsi. STEINER Akkor ide kiegészítésül: voltam vöröskatona tizenkilencben, harcoltam az intervenció ellen húszban, ott voltam az ezerajkú egyszívű brigáddal Madridnál, partizánként legyőztem a fasiszta fenevadat, ugye, Matyikám, és most ferencjóska katonája - helyett: Farkas Mihály katonája vagyok. Nincs úr, nincs paraszt: ez kimarad, most nem aktuális; meg kell halni a hazáért helyett: meg kell védeni a békét, a sok Isten vele, Isten áldja helyett „szabadság!” meg ilyesmi, hogy Kismiska barátomnak is igaza legyen, aztán ide a végére: állj a poszton, fiam, védd meg szabad hazánkat, élesítsd a nép fegyverét satöbbi, megy ez gyerekek, mint a Grünfeld boltja Kisvárdán! Mi van még? Jaj a rácoknak: kimarad, helyette: vesszenek az imperialisták láncos kutyái; jöhet ide még ilyesmi, hogy megvédjük a nép hatalmát, szocialista hazánk határait, a szocializmus vívmányait, lehet válogatni, ahogy a kuncsaft óhajtja. Princ Eugen-mars nem jó. BONYAI (fásultan) Hát az nem... STEINER (belejött) Viszont: „Szép gyermekem jöjj ki a rétre...” KARÁSZ Ez hülyeség, ide valami harci induló kell... STEINER Hülyeség, fiacskám? Na jó. Akkor aszongya, hogy: munkahadá- naka-léptedo-bog! KARASZ Ez sem igazán aktuális... valami újabb... STEINER Újabb? Kérlek szépen! /me-riika-elti-porna / Minket ho- ogyha-módja-volna / Fel-hátbri- gád! / Előreifjú-ság! / Megfeszített- karjainkkal-védjükaha-zátahazát!” Na? Ez megfelel? Ennyi az egész. Hölgyeim és uraim, ez volt a prototípus, a többit már könnyen kitalálhatják maguk is. A társulat bambán néz maga elé, még nem emésztették meg a hallottakat. Egyedül Csengődi Böbe tapsol. Bányai kiválik a csoportból, és határozottan megindul kifelé.' KARASZ (utánaszól) Egy pillanatra még... de mit csináljunk? BÓNYAI (megtorpan, visszafordul) Megmondta a Steiner: a többit kitalálhatjátok magatok is. KARASZ Most akkor legyen ez vagy ne legyen? BÓNYAI Te vagy a főrendező. Nagy elvtárs holnap próbát akar látni. Valamiből!! Jó éjszakát! (el) Szünet. SÁRI Látjátok, milyen ideges szegény. 11
