Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplójából V. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
Máma reggel egy érdekes emberrel ismekedtem meg. Elmentem sétálni a főtérre, meg körülnézni, mit, hol, mennyiért árulnak. Mert ezek az itteni burzsujok már mindenüket kihordják a piacra, azt’ semmi pénzekért néha egészen értékes dolgokat lehet venni. Találtam a főtéren egy férfit, akinél volt egy jó nagy doboz.- Mit árulsz? - kérdem tőle.- Pont neked valót — aszongya. - Ez egy nagyon értékes muzsikáló hangszer. Olcsón adom, mert látom, hogy rokonszenves fiú vagy és egyből megtetszettél nekem. Használd ki az alkalmat!- De hát mi ez?- Ez?... Orgona, gramofon, fonográf és pianínó együtt. Egy egész zenekar helyett játszik. A zenetechnika legújabb csodája. Olcsón adom, majdnem ingyen!- No, mutasd csak, hogy működik ez a gépezet! Erre mingyár lábra állította a dobozt, volt egy hevedere, azt átvetette a vállán, az oldalába bedugott egy kurblit, azt’ elkezdi tekerni. Hallom, valami köhög, reccsen, krákog odabent, buífan egyet... és megszólal egy induló. De még hogy megszólal! Hangosan! Összeverődtek az emberek bámulni. A pasas meg tekeri, tekeri és kacsingat rám.- Na, hogy tetszik?... Faintos találmány, mi? A Zeneművészkedési Akadémia professzorától vettem, el kellett adnia, mert már majd’ éhen halt. Sírt, amikor megvált tőle, hiszen tudvalevő, milyen óriási érték ez a szerkezet.- Te mennyit adtál érte? - kérdeztem.- Ingyen volt: 250 rubelt. Márpedig komoly ezreseket ér ám. Érted-e, ez egy demokratikus hangszer... Mindenkijátszhat rajta. Se kotta, se áram nem kell neki, mint például a rádiónak. Se lemez, mint a gramofonhoz. Belövöd, tekered, azt’ annyi. Játszasz, amit akarsz, tiszta erőből, hadd csodáljanak a népek. Mondom, ebben az egy dobozban egy egész zenekar elfér. Te csak dirigálod. Beszél, beszél hozzám, tekeri a kurblit, a hangszer meg muzsikál, ahogy kell. A népek ott állnak körülöttünk és tátják a szájukat, csudálkoznak rajt’ nagyon.- Mennyit akarsz érte? - kérdeztem.- Hát, neked olcsón odaadom - aszongya. - Mindössze 300 rubel. De csak azért mert látom, hogy intelligens ember vagy és értesz a zenéhez. Úgy összeilletek ezzel a zeneszerszámmal, hogy jobban se kell.- Az mind szép - mondom neki -, de hát csak indulót játszik. Az eladó felháborodott.- Egy ilyen nemes szerkezetre aszondani, hogy csak marsot játszik?! Nahát! Még csak az kéne! Idesüss, tud ez mást is! Azzal babrált valamit az oldalán, kapja a kurblit és tekeri megint. Hallgatom és elmosolyodtam a gyönyörtől. Hát a kedvenc keringőmet, a „Kék Dunát” játssza. De milyen szépségesen! A pasas meg tekeri, tekeri, fütyörész hozzá, azt’ megint csak kacsingat rám.- Faintos, mi? - aszongya.- Nem rossz - válaszoltam.- Mindössze háromszáz rubelért a tiéd - ismételte meg. - Másnak ezerért sem adnám oda. De látom, hogy te magasabb végzettségű ember vagy és jól 186
