Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Martos Gábor: "Nemzedékem nincs, avagy: ma generation c'est moi" (Beszélgetés Mózes Attilával) (interjú)
Hát Brédát én költőként — meg kell mondanom; nekem kedves haverom ő, de — nem taksálom valami nagyra. De ő az esszében is jelentős volt, és most esszét sem ír. Az esszéit sem szereted? Nem vagyok én az az ember; bár fiatal koromban nekem is csak a kötőszavaim voltak magyarok, a többi mind latin, meg német műszó volt, meg egy kevéssé francia, bár azt végeztem. De amit el lehet mondani egyszerű, szép tiszta magyarsággal - bár egyesek szerint a magyar nyelv nem alkalmas a filozófiára -, azt mondjuk el úgy. Erre a legjobb példa az általam igen sokra tartott Tamás Gáspár Miklós, aki pont így tisztult le a magyar nyelv irányába, és el tudta végül mondani magyarul azt, amit Bréda Feri még nem mondhatott el, mert még nagyon fiatal volt. Csodálkozom, hogy ha kiment Franciaországba és elhallgatott, miért tette ezt. A párizsi Magyar Műhely szerintem egy igen rangos lap; közlési lehetőségei csak lettek volna. Igen, de mégsem ír. És ezzel - én úgy érzem, aki ezt kívülről látom - még sokan vannak így. Megint csak olyan neveket tudok mondani,*mint éppen a Brédával a nnak idején az Echinoxot együtt szerkesztő Beke Mihály András, vagy Bretter Zoltán nevét, akik Magyarországon egyáltalán nem publikálnak; teljesen más irányt vett az életük. De Bretter Zoliról hallom, hogy ő legalább politizál. Igen, országgyűlési képviselő lett... Nem ismerem én ezeknek a gyerekeknek az írásait. Nagyon kevés az, amit Bretter Zolitól olvastam. Nem tudom, mennyiben kerül ez a beszélgetés nyilvánosság elé, de szerintem kedves barátomnak, Bretter Gyurkának - nyugodjék békével - a szelleme igen-igen nyomasztja őt. Okos gyerek, filozófiailag, esztétikailag felkészült gyerek, csak egyelőre még nem mutatta meg magát. Ami Beke Mihály Andrást illeti... tőle aztán még kevesebbet olvastam. Amire felfigyeltem tőle, az egy interjú volt, egy innen disszidált román gyerekkel - most a neve hirtelen nem jut eszembe -, nem is tudom hol... a Mozgó Világban? Kétrészes interjú volt. Abból viszont nem derül ki, hogy ő íróként mit tud. Úgyhogy nem tudok róluk beszélni. Még csak annyit kell hozzáfűznöm, amit már mondtam neked, hogy én nem követtem ezeknek a gyerekeknek a mozgásait; a Markó utáni Gaál Gábor Kört - amit ezüstkomak szoktak nevezni a Farkas Árpi, Király Laci utáni aranykor után - már nem követtem. Talán Bállá Zsófia tudna erről többet mondani, ő gyűjtötte a szárnyai alá ezeket. Két érdekes dolgot is mondtál az előbb, amire visszakérdeznék: egyrészt, hogy a Királyék féle aranykor után a Gaál Gáborban Markával egy ezüstkor köszöntött be, tehát ez valamiféle... ha nem is azt mondom, hogy hanyatlást, de színvonalesést talán jelez; ez az egyik. A másik ugyanehhez kapcsolódik; az előbb azt mondtad, hogy a harmadik Forrás-generáció abból a másodikból nőtt ki, vagy annak lenne a folytatása... Vagy ellenlábasa... Pontosan erre kérdeznék rá... A te helyzeted itt azért is külön érdekes, hiszen - ha irodalomtörténeti kategóriákban gondolkodunk - te harmadik Forrás-generációs vagy, de épp az imént mondtad, hogy szíved szerint a második Forrás-generációhoz húzol. Nyilván ebből kifolyólag érdekes a viszonyod a második és a harmadik 169
