Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Sándor Iván: Az ön(le)építés - avagy a kor valóságos kihívásai (esszé)

fel ma már semmi nála, amelyeket lapodban Gyurácz Ferenc, az egykori amerikai populista mozgalmak értékeiként sorolt fel.)

Itt tartunk. Felmerült a vitában a felelősség kérdése. Ez mindannyiunk számára: közös. De sokszoros azé, aki hatalombirtokló helyzetbe került. Térségünk kaotizálódása közben sorsunk újabb kérdéseinek még megközelítése is elképzelhetetlen a hajdani közép- és kelet-európaiasan konzervatív etatiz- musokat visszaidéző támpontokról. Ha pedig valaki mégis politikusi mozgásterének csak ilyen irányba koherens rezervátumába zárja magát, akkor Ve- kerdi is, Radnóti is joggal lehet szkeptikus.

Kedves Barátom! Ezt tudtam felelni a megszólításra. Ez a véleményem, amit továbbvitatásra - hiszen mások véleménye bizonyára más - felajánlok. „Szorongó tájékozatlanságban” keressük a századvég valóságos kérdéseit, hogy hozzájáruljunk a kor igénybejelentéséhez méltó új mentalitás, új szellemi ajánlatsorozat kialakításához. Abban igazad van (tudod, más munkáimban kísérletet is teszek rá), hogy meg kell próbálnunk kivilágítani azokat az új pontokat, amelyekről továbblépve lefolytathatóak az ilyen jelenidejűségükben is megalázóan ósdi problémákon túlmutató viták.

157