Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)
Nem kérek többet, egy szobát. A képeimnek, könyveimnek meg is adják talán... A pincémből meg sorba mind a vén tárgyak és hasznos eszközök hada-neve s az indulók kifulladt szókincse és dallama szebb évek magyarjainak legyen új szótár, érteni a múltat és jövőt. A kikötésem annyi lenne csak, hogy azt a réginél bölcsebben választott tudósaink,- azaz több fénnyel bélelt Akadémiánk nem Széchenyink háta mögött, a nemzetnek húszmilliós ingyen példányban adja át. Ábrándjaink kamatja tán segít... Tegyék a haza asztalára végre! A tölgyet és a kupolát ekként becsüljék végre meg, hogy megértsék itt és mind és túl határainkon is azok, akikről szólni csitt volt. Azaz, hogy kuss, bizony! Új szótárt, hogy megértsék Istókot, Csőrit és Aranyt. A sok-sok régi és új balladát s velük, ha kérni még szabad, „Az elveszett alkotmányunk” után e könnytől sózott szavakat... És itt megint az álom.- A foghatón túli mégis való, mely egyre-egyre csak kísért, de mégis épít s úgy e Duna-tájon e furcsamód magyar matériából, hogy bár ezer év söpri egyre, valami mégis itt-ott megmarad... Ám Arról és hála neki, a tanról és a harcról is már csak a szódavíz pezseg!- De hol az új?... A törvény és ige? — Robban egy messzi hang az éppen hogy nem „ingyen” ölünkbe „esett” vár felett s a válasz is együtt csattan vele,
