Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)

Ahogyan ott a tett a szóval együtt építgeti tovább szállásból a házát,

Istók is mintha látná, a zsombékja alól lidérceivel mint úszik mocsárral együtt a hínár.

Látja s már hallja is,

ahogy az asztal és mocsár felett,

mint pásztortűz lobban a képzelet,

hogy íme már egyszerre mondja mind,

azaz maga a közös akarat,

egyre mindig a tiszta igazat.

Mondják, hogy belerengenek,

— ha nem is ép a vasbeton, - a régtől ostromolt falak, s „Az elveszett” után a Tett a Tiszta Szóval kinyitja szárnyát, mint a kócsag, s tollán Istók felett ragyogni kezd „A visszavett”...

8

És mondják, látják és hiszik

oly annyira és mind

hogy háló és ladik,

szigony és csáklya nélkül

halászni mennek mind,

és még meg sem merítve, mártva

hittel hiszik, hogy fogtak is!

S a nincset, mint valót a visszaszerzett tűz körül máris gyorsan körülülik, mint bográcsot az ügyesek a fortyogó halpaprikást.

És Most és nem is Akkor, hogy lássák, magyarmódra ki az úr, egynéhány közös rund után a sárgaházból mind kiengedik a Csillag bátor bölcseit.

Velük a tervezőket is.

Ki ám... Pótolni tán kicsit az észt maguk javára és a nemzetért s a rács mögé csak az eszmét teszik... És most, mint vásárban a parola,