Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Géczi János: [Barbaricum] (vers)

szitás fellegek jönnek-mennek a szimatoló alpesi széllel a palota évre év süllyed kótyavetyéli mázas tetőcserepeit közelít hozzám (közeledek hozzá)

belenyúl cakkos árnya a lombkoronámba

(belenyúlok cakkos árnyékába)

matat a kemény levelek közt

átrajzol egy gyűrt zsírpapírt

majd a bágyadt homálynak odahagyja----a várromra nehezül a novemberi délután megríkatja a mohnyákos kövek közt rozsdásodó tátikákat - repedésekből nőtt vonítások fonnak körül

engem a főúri gránátalmát

kinek árnyékában pöttyös dalmatakölykök

fátyolos hölgyek uszályán heverésztek se kar se enyhe szó közelemben

nem felesel s tagad

csak lompos akácok hullongó levele

szavaz folyton nemmel

sárgán és fonnyadtan

akár bolond a félcédulával-----------varjúraj érkezik elvonul sehol a hajnalig virrasztó tacitus (gonddal idézett tőle a kagylógyöngyökkel játszó pasztelldámákat kísérő írnok)- az én két pirókom csupa rózsaszín (a hím feje és melle halavány kármin a háta barnás mályva a fejebúbján a torkán s váll- és szárnyfedelén havas a tojó olajbarna tele rózsakvarc-folttal) ilyen nagy módú lesz hittem

az a vártoronyból alábukó