Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Határ Győző: Életút

csembalóval és árnyékbokszolás Landowszkával. Én esküdtem Aladárra és igazára; csak jóval később, itt Londonban, halála után ismertem fel rezig- náltan vereségét és emberi nagyságát, mint aki a vesztett ügy bajnoka volt. Lábjegyzetként, annak illusztrálására, hogy szellemi erőközpont volt és za- bálnivaló agyonbeszélő. Egyszer megszervezték, hogy „összeeresszék” Füst Milánnal. Milán bácsi méltóztatott felkövetkezni Aladárék bagolyvárába és leültek egymással szemközt. A sziporkázó tűzijáték helyett mit gondolsz, mi következett? Fújtak egymásra, méregették egymást. „Két dudás egy csárdában.” Tönkrement este volt.

KL És a ház, amit terveztél nekik?

Szerencsétlen történet. Yvonne Svájcban örökölt némi pénzmagot. Megvették a farkasréti telket, aztán itthagyták nekem a feladatot, hogy mire visszajönnek, fedél legyen a fejük fölött és elutaztak pár hónapra Svájcba. Ami maradt, abból egy háromszobás villácskára éppen csak hogy futotta. A szí- vem-lelkem beletettem, hogy arra a nagykilátásos, kilógó sasbércen terpeszkedő telkecskére modern minipalotát tervezzek: a három összenyitható szobából házi hangversenytermecske, végigment erkély, miegymás. Beadványi terv, részletrajzok, minden elkészült. A költségvetést kiadtam árlejtésre, a munkát odaadtam egy rokonszenves kis cégnek, kitűztük a kezdés napját; Aladáréknak megírtam, hamarosan megy fel a ház...

KL És? Mi történt?

Kitört a háború. Ezzel egyidejűleg kitört a háborús pánik. Azt hittük, holnap lőnek. Senki sem tudta, hogy nálunk még évekig csak távolról villámlik meg, hogy a háborús pánik is csupán hat hétig tart, utána felváltja a háborús konjunktúra. Másnap expresszlevelet kaptam a vállalkozótól: nem tarthatja árait, az anyagárak 40-50%-kal felmentek, vagy új megállapodást kötünk, vagy a munkától visszalép. Váratlanul hazaérkeztek Aladárék és hitetlen- kedve néztek rám. Nem tudták megérteni, hogy két hónap alatt nem épül ház. Svájcban nyugalom és béke honol, Magyarországon sem ropognak a fegyverek: mi ütött belém, hogy nem építkezünk? Megijedtek „fiatalságomtól” és visszahúzódtak; de szerelmesek voltak terveimbe és a kézenfekvő megoldást választották; odaadták az első építőmesternek, aki útjukba akadt és az, leleményeimet elhagyva és az alaprajzot a kurrens szerkezetek szokványnyelvére lefordítva - ripsz-ropsz épített nekik egy háromszobást. Kispolgári tucatházikó lett belőle s nem pedig az a tolóüvegfalas ékszerdoboz, aminek megálmodtam. Onnan tudom, hogy láttam sokszor: a közjáték elsimult és barátságunkon semmilyen sebet nem ütött. Nem is tudod, milyen messzire vezetne ez a szál: hogy mi történt az ostrom alatt a benne lakókkal és az odamenekülőkkel - teletehetném ezt a könyvet a mások megrázkódtatásaival és mindenki jól járna KL Hogy is ne! Maradjunk az építészetnél.

Bevásárolnál azzal is! A „kisrablósok” meg a „kárpátiások”, a „mátyáspincé- sek” meg a ... fene se tudja az egymásra fenekedő klikkek gúnynevét észben tartani, intrikáikból kitelnék egy másik torzképgyűjtemény. De jól gyanítod: volt még egy-két apró vállalkozásom, amíg ki nem tapostam azt a gyakorlatot, amely könnyen, jól és sokat hozott a konyhára, alárendelhettem új életformámnak, az írásnak és ráadásul még kapós is lettem vele. Hogy lásd, mennyire szabványtörténet, nyúljunk vissza elsőéves koromig, mert mit csi1213