Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Tornai József: A menekülő (részletek egy regényből)
TORNAI JÓZSEF A menekülő RÉSZLETEK A REGÉNYBŐL „.FÜSTTELEN TŰZHELYEKEN FŐZTÉK A FORRADALMAT’ Már abból is gondolhatta: jó helyen jár, hogy a homokos, gyér akácosokkal borított lapály tele volt rendetlen csoportokban parkoló autókkal. Aztán megpillantotta a nagy, fehér falú, piros tetős tanyaházat, a hatalmas udvart, a dió- és szilvafákat: az udvar füvén álldogáló embereket. Egy eléje küldött fiú mutatta, hogy álljon be kocsijával a krisztustövis-sövény mellé. Kilépett a homokra, és abban a pillanatban olyan érzése támadt, hogy hazaérkezett. Pedig tudta: nem a Kis-Alföldön van, hanem a Duna-Tisza közén, de a kapu mögött ugyanazt a szívósan zöldülő tyúkhúrt látta, amit otthon megszokott, hátrább gazdasági épületeket, amelyek régebben istállók és pajták, baromfiólak lehettek. A ház sarkán, ahogy a főbejárat felé fordult, egy-két eperfát is fölfedezett. S akkor érte a legnagyobb meglepetés. A hosszúkás épület előtt elterülő, drótkerítéssel gondosan bekerített jókora udvaron nagy, legalább száz ember befogadására alkalmas sátor tetejét ráncibálta az időnként nekirugaszkodó szél. Farádi Szabónak nem kellett több, hogy a lelkes ujjongás végigpörzsöljön a mellén: tanyasi énje is, nomád énje is egyszerre kezdett ünnepelni. Ráadásul akárkivel találkozott, akármelyik barátjával, ismerősével rázott kezet, mindnyájukon ezt a különös, ünnepélyes elszántságot és megelégedettséget érezte. L., a házgazda, aki szinte az életét is kockára tette, amikor tanyája területén ezt a nyílt ellenzéki gyülekezést előkészítette és megszervezte, majdhogynem vallásos lázban, mégis méltóságteljes nyugalommal fogadta. A legközelebbi barátai, és mások is, tízesével, húszasával, akiket régebben vagy csak néhány hónapja ismert, kellően eltitkolt izgalom mosolyával váltottak vele egy-két szót. A szabadban fölállított asztaloknál hosszú sorokban várakoztak az értelmiség sokféle folfogású tagjai: fiatalabb és idősebb nők és férfiak, itt-ott egy- egy kicsit tétovább munkás, kisiparos vagy paraszt is, hogy a nyilvántartási jegyzékbe diktálják az adataikat, hiszen fontos volt, hogy minél többen név szerint tanúsítsák a részvételüket. A melléképületek előtt tíz óra felé már láncra akasztott nagy bográcsokat lehetett látni: diáklányok és fiúk azokban főzték az ebédre szánt húst, krumplit. Addig elhangzottak az üdvözlőbeszédek; többek közt a házigazda köszöntője is. A hallgatóság a sátor hosszával egyirányban elhelyezett, leterített asztaloknál ült a falócákon. így aztán Farádi Szabó is csak féloldalvást fordított fejjel figyelhette az eseményeket és szavakat a zöldes ponyva félhomályában. Néha alig lehetett valamit megérteni, olyan hevesen lapogatta fölötte a sátrat az egyre jobban foltámadó szél. Hangszórók is voltak, a tanácskozást mégis meg-megzavarta a süvítés, csapkodás, mintha nem is a szárazfóldön, biztos 1174
