Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése
ködést nem vállaló, de annak legitimitását is megkérdőjelező, s ellene - lehetőségeik szerint - aktívan fel is lépő szemléletmódjával (lásd például az Ellenpontok című folyóirat, az első romániai illegális ellenzéki sajtótermék szerkesztését, megjelentetését és terjesztését, melyet szinte kizárólag a Forrás harmadik generációjának tagjai, illetve az ő szellemi-baráti körükbe tartozó olyan hasonló gondolkodású és vállalkozó kedvű fiatalok végeztek, mint például a romániai politikai életben vállalt szereplésével mára széles körű nemzetközi hírnevet szerzett Tőkés László református püspök, aki - csak egy újabb „generációs adalék” - annak idején teológushallgatóként a már említett Fellegvárban Szőcs Géza és a közös baráti kör hatására versekkel, publicisztikai írásokkal is szerepelt). Persze a dolgok túlzott leegyszerűsítése lenne, ha a fenti „szembenállást”, a cezúra két oldalát egyszerű generációs ellentétként vagy pozícióharcként fognánk fel, bár tény, hogy a kérdésnek vannak ilyen vonatkozásai is, hiszen a harmadik generációs Forrástagoknak - az eleve elutasításon túl - gyakorlatilag azért sem volt szinte semmi esélye- elődeikkel ellentétben - a „beépülésre”, hiszen a hivatalos, az államhatalommal (legalábbis formálisan) „együttműködő” - szerkesztői-kiadói - pozíciókat éppen elődeik, jórészt a második Forrás-generáció illusztris tagjai „uralták”, akik közül bizony talán nem egy - tisztelet a kivételnek! - (némelyek esetleg éppen a „közösségközpontú”, „nemzetiségmentő” ideológia szólamai mögé bújva) igenis pozícióféltésből támadta — vagy (mint ahogy erről korábban már tettünk említést) egyszerűen csak nem méltatta (kellő) figyelemre - a feltörekvő, s maguknak helyet követelő fiatalokat. Meg kell azonban jegyezzük azt is: helytelennek tartjuk a fenti szemléletbeli szembenállás túlzott hangsúlyozását, az ellentétek mesterséges (és jórészt utólagos) szítását. Az persze természetes, hogy - különösen a romániai változások után - felmerült az igény az elmúlt évek irodalmi életének, esetleg bizonyos szerzők munkásságának, egyes megnyilvánulásainak értékelésére, illetve az ezekről folytatott - mindenekelőtt azonban esztétikai érveket felvonultató, s elsősorban mű- és értékközpontú - vitákra, a - néha sajnos el-eldurvuló - személyeskedő vádaskodást azonban egyik oldalról sem tartjuk helyénvalónak. Ugyanakkor - olvasóként is - az a véleményünk, hogy az érdélyi irodalom elmúlt éveinek-évtizedeinek eredményeit együtt kell látnunk és vizsgálnunk, mint ahogy jövőjét is a sokhangúság, a tradíciókhoz kötődő és a mindig újat kereső irányzatok egymás mellett élésével szeretnénk elképzelni. A fenti - mindenekelőtt (irodaiom)politikai-társadalmi vonatkozású „kapcsolódási pontok” alapján szétválasztott, illetve összerendezett — generációs csoportosítás után vizsgáljuk meg az egyéb, a harmadik Forrás-generációra jellemző közös „nemzedéki” jegyeket. A fiatalok előbb említett szembenállásigénye hozta magával mindenekelőtt azt a szellemiséget, melynek kiindulópontja egy - az erdélyi szellemi életben eddig talán szokatlan - sajátos, erősen filozófiai indíttatású gondolkodás- és szemléletmód felállítása, megteremtése volt; ez az a - már többször hivatkozott - pont, ahol a harmadik Forrás-generáció író-költő tagjainak szellemi köre szorosan összekapcsolódik a bretteri filozófia egyik alappillérével, a minőség, az állandó új-keresés, a változás, az „itt és mást” szerepének felismerésével: ebből a közös szellemi igényből kiindulva fut majd párhuzamosan a harmadik Forrás-nemzedék és a Bretter-iskola tagjainak a pályája;- ahogy Endrődi Szabó Ernő írja -: „a hetvenes évek elején, közepén jelentkezett a fiatal lírikusoknak az a csoportja..., amely képes volt az ’esszéíró nemzedék’ kulturális eredményeit lírai tartalomként új formában kifejezni”, azaz más szóval (a Bretter-iskola tagjaival együtt) létrehozni azt a „kulturális-szimbolikus kifejezésrendszert”, mely „a költő számára az adott keretek között a társadalmi cselekvés egyik lehetséges mozzanata: azok a - főként romániai - kritikusok, akik ezt a racionális-szimbolikus kifejezésrendszert irracionális alapállásként közelítették-értelmezték, nem vették észre (vagy nem akarták észrevenni), hogy ez a fajta önkifejezés egyúttal cselekvési mód is”. 1139
