Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése
toleráló, az ütközéseket csak súlyosabb sérülések árán „kiviselkedő” - életvitelüknek is köszönhettek)... „míg meg nem haltak”... Ok ugyanis mindhárman e generáció halottal, így — bár bőven voltak „kapcsolódási pontjaik” a többiekkel - tragikus sorsuk most már végérvényesen elválasztja őket a nemzedék többi tagjától. Azoktól a többiektől, akik — most már végképp minden „rostán” fennmaradva - a harmadik Forrás-generáció „kemény magját" alkotják ... illetve nem csak tőlük! Ehhez a „kemény maghoz” ugyanis mások is csatlakoztathatók; a kör természetesen nemcsak szűkíthető, hanem - a „kapcsolódási pontok” alapján - ugyanígy bővíthető, sőt bővítendő is: több olyan - korban idősebb, „hivatalosan” jórészt második generációbeli, illetve fiatalabb - alkotó is működött illetve működik az erdélyi magyar irodalomban, akiket műveik, munkásságuk nyomán kifejezetten ehhez a körhöz tartozónak kell tekintsünk, s akik - s ez talán a legfontosabb - maguk is ehhez a körhöz tartozónak vallják magukat; ezen az alapon Bállá Zsófiát, Bogdán Lászlót és Markó Bélát (utóbbit egyébként Adonyi Nagy Máriával és Sütő Istvánnal együtt - mint a harmadik generáció közvetlen előfutárait - szokták néha „két és feledik” Forrás-nemzedéknek is titulálni), a harmadik Forrás-nemzedékkel párhuzamosan működő Bretter-iskola szépíró, illetve irodalomszervező és kritikus tagját, Ágoston Vilmost, valamint a mindannyiuknál fiatalabb Tompa Gábort sorolhatjuk be a megmaradt névsorunkba. Van itt ugyanis, létezik mégiscsak egy valamiképpen összetartozó társaság; egy „csapat”, mely az irodalomtörténészek által felállított kategória szerint ugyan nem tekinthető „tisztán” egy Forrás-generációnak, de mégiscsak egy „magasabb egység” által összerendezett alkotóközösség; egy nem a kiadói véletlenek által egymás mellé rendelt szerző-sor, de egy igenis létező, működő - az elődöktől és az utódoktól egyaránt jól elkülöníthető - (ki kell végre mondjuk:) szellemi műhely. * Egy közös szellemi fórumot kétféleképpen is jellemezhetünk, körülhatárolhatunk: egyfelől olyan „külső” jegyek alapján, mint amilyenek a közös megjelenések, az együtt, közösen használt (esetleg közösen alakított, saját formára „gyúrt”) fórumok, másfelől pedig magának a közös szellemiségnek a „belső” erővonalaival, azaz a művekből kielemezhető s egymáshoz vethető (többé-kevésbé azonos vagy hasonló) stílusjegyekkel, formanyelvvel, mondanivalóval. Említettük már: a később harmadik Forrás-nemzedékként szereplő (lírikus) szerzők első együttes jelentkezésének az irodalomtörténet az 1974-ben megjelent Varázslataink című versantológiát tartja: ebben jelentkeztek először kötetben a tárgyalt generáció - idővel oly jelentőssé váló - tagjai, mint Adonyi Nagy Mária, Szőcs Géza, Palotás Dezső, vagy a „papíron” nem teljesen ebbe a generációba tartozó Markó Béla. Közbevetőleg talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az antológiákban való együttes (sőt: generációs jellegű) jelentkezés mennyire nem előzmény nélküli az erdélyi magyar irodalomban: 1967-ben jelent meg az első nagy sikerű versválogatás, a Vitorlaének, melyben - többek között - Király László, Farkas Árpád, Csíki László, Kenéz Ferenc, Magyari Lajos, Czegö Zoltán, Páll Lajos, Bállá Zsófia mutatkozott be az olvasóközönségnek; azaz szinte a teljes második Forrás-generáció. Ugyancsak ők (Farkas, Csíki, Czegö, Magyari, s ekkor először Markó Béla) jegyezték az 1970-ben, a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című lap szerkesztőségének szellemi köréből válogatott Kapuállító című antológiát is. S a bemutatkozó antológiák hagyománya a harmadik Forrás-nemzedék története után is folytatódik: az 1985-ben (már Markó Béla válogatásában, előszavával és jegyzeteivel) megjelent Alapművelet című antológiában a negyedik Forrás-nemzedék tagjai (többek között B. Kiss Botond, Jakabffy Tamás, Mészely József, Vitus K. György, Horváth Alpár, Medgyesi Emese, Sail László, Egyed Emese) szerepelnek; közülük nem egynek azóta már meg is jelent a Forrás-kötete. A Varázslataink szerzői közül többen szerepelnek a harmadik generációsok másik, talán legjelentősebb versválogatásában, az 1979-ben megjelent, Ágoston Vilmos szer1133
