Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - D. Molnár Imre: A magyar Október a lengyel prózában
D. MOLNÁR ISTVÁN A magyar Október a lengyel prózában* „A magyar nemzet tragédiája miatti megrendülésünkben - nem tudván hallgatni a magyar írók felhívása után - mint a szabadság súlyát és árát ismerő ország írói, polgárai, ki akarjuk fejezni legmélyebb fájdalmunkat a vérontás miatt, amelyhez a kompromittált vezetési módszerek és az idegen csapatok intervenciója vezetett.” (Nowa Kultúra 1956/49.) így hangzanak a lengyel irodalmárok által 1956. november 8-án elfogadott Nyilatkozat szavai. A dokumentumot legkésőbb december végéig aláíró alkotók sorában találjuk többek között az itt vizsgált szövegek szerzőit: W. Woroszylskit (1927-) és W. Zukrowskit (1916—), annak ellenére, hogy az utóbbi akkor diplomataként Indiában tartózkodott. A lengyel írók magyarok iránti első mélyebb érdeklődését Magyarország egy részének a törökök általi, a mohácsi vész utáni elfoglalása váltotta ki. Ezután a magyarságnak a Népek Tavasza időszakában vívott szabadságharca vált - politikai okokból jelentős késéssel - lengyel irodalmi művek (többek között T. T. Jez, B. Prus) gyakori témájává. A lengyelországi toliforgatók érdeklődésének a Duna és Tisza mentén élő nemzet iránt megnyilvánuló harmadik hulláma sokáig tartott - mert szünetek szakították meg - a II. világháború alatt és után. Ez a menekült íróknak (köztük K. Irki- kowiczównának és S. Vincenznek) köszönhető, akik a nehéz években Magyarországon találtak menedéket. A magyar Október a magyarságra figyelő lengyel alkotók eddig legnépesebb csoportjának lett élménye. A forradalmi fellángolásra való gyors reagálás főleg a költészetben fejeződött ki, de a prózaíróknak e történelmi fordulat iránti érdeklődése bár kisebb volt, tovább tartott. Most csak a szépirodalommal törődünk, meghagyva más kutatóknak a számos, tisztán publicisztikai megnyilvánulást. Woroszylski, mint a Nowa Kultúra című hetilap kiküldött tudósítója, a magyar felkelés szemtanúja lehetett. Magyar napló 1956 című művének írását és közzétételét az emlékezetes év novemberében kezdte el. Részleteinek kinyomtatását már decemberben betiltották. Könyv formájában 1989-ig csupán külföldön és - Lengyelországban, valamint néhány államban, köztük Magyarországon (1984) - illegálisan adták ki. A magyar forradalom 20., 25. és 30. évfordulóján, az egykor történtekre visszaemlékezve, Woroszylski folytatta a Naplót. Ennek utolsó, Egy hét magyarokkal c. része nem annyira a múltat idézi, mint szerzőjének 1989. októberi budapesti tartózkodásáról szól - a Magyar Köztársaság kikiáltásáról és a Magyar Demokrata Fórum kongresszusáról. (Az általunk használt kiadás: Dziennik wegierski 1956. Varsó, 1990.) A Woroszylski által 56-os magyar naplójához 1976, 1981, 1986 és 1989 folyamán hozzáírt „glosszák” nagyobb, tulajdonképpen már kizárólag történelmi perspektívában helyezik el az októberi-novemberi eseményeket. Az írónak lehetősége van szerepük, jelentőségük átgondolására, általánosítására, így a tisztán visszaemlékező részletek * Elhangzott a Magyar-Lengyel Történelmi Vegyesbizottság 1991. decemberi budapesti-debreceni ülésén. 1119
