Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Káldi János: Jolival, régi fényképen, Kései rapszódia, Éji pincézés, félmúltban, Orgonabokor (versek)
KÁLDIJÁNOS Jolival, régi fényképen A jövőt nézzük ezen a képen. Akár valami tündér ábrát mélységes-mély, égikék, sima tóban. Egy falomb felettünk integetően, immár elúszóban. Mintha csak álmot néznénk. Tízezer évnyi régen. Mintha nem is mi lennénk, de egy idegen fiú s egy idegen lányka. Mintha nem mi szorultunk volna össze egy képbe, egy lomb alá, egy sejtelmes délutánba. A szomszéd falon egy vakablak. Az is tízezer évnyi régen. Igen, az ős ősidőben, hajdanában. Áttetsző, könnyű félhomályban. Mintha csak álmot néznénk ezen a képen a semmi kék vízében. Egy éve már, hogy eltávozott közülünk Káldi János, régi, hűséges munkatársunk, a csendes szavú, de konokul az egyetemes és a magyar létbe gyökerező, az örök értékek vonzásában alkotó költő. Rá emlékezve most álljon itt posztumusz kötetének, a Kései rapszódiának - mely reméljük hamarosan kiadóra talál - néhány szép darabja. Az Életünk szerkesztősége 1088
