Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Hamvas Béla: Patmosz II. (részlet)

kenni egy sehol meg nem lévő fantazmagorikus mechanizmusra. Persze a bűn nem tűnt el. A létezés alapvető tényei nem tűnnek el. Ma ott tartunk, hogy a pszichózis kezd éppen olyan kompromittáló lenni, mint a bűn. Mindnyájan tudjuk, hogy az ortodox freudizmus héber fasiszta szektává alakult át, és e szekta működésének eredménye - az analizáltság - a tisztátalan Sággal egyet jelent.

A bűntudat nem likvidálható. Minden úgynevezett tudományban eltöröl- hetetlen helye van, és ugyanazt a funkciót végzi, amit a vallásban végez: a kezdeti korrupcióról való tudatot felszámolhatatlanul ébren tartja. Ha pedig van bűn, van bűntudat, van szorongás, van félelem, rejtőzködés, hazugság, árulás rágalom, gyanú, vád, elaljasodás. Éppen ezért sokkal helyesebb, ha a bűn fogalmát megtartjuk. Akkor még beszélhetünk sainteté du crimről, sőt crimes glorieuxről (Lautréamont), idézhetjük Luthert (tapfer sündigen) és Bengelt, aki szerint szükségünk van bűnre, mert anélkül sohasem ébredne bennünk az eszeveszett vágyakozás a tisztaságra.

Pillanatnyilag a klinikai egzisztenciánál tartunk. Bele kell nyugodnunk abba, hogy Platón és Plótinosz, Augustinus és Anselmus, Cusanus és Cervan- tés, Shakespeare és Beethoven, a többiekkel együtt szkizofrének voltak, másokkal szemben, akik vagy epilepsziások, vagy paranoiások.

1078