Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Büky László: Makkai Ádám: Jupiter szeme

vonatkozik, hanem általában a költői világlátásra is. A tudományhoz, a technikához (Makkai: hipermikrodiapozitív), a biológiai valósághoz való vonzódás mindkettöjéknél a megmagyarázás, a megértés eszközeinek keresését jelentik. Makkai szóhasználata különösebb keresgélés nélkül igazolja ezt: vajdú agyam (271), vibráló agyvelőm (1), lázadt agyvelőm (1), jobb-sejtem, bal-kiszámítom (5) - itt a különböző tevékenységet végző agyféltekékről van szó, üzenet jön a kisagyon meg a nyúltagyon át (112) és így tovább. A tüzetes vizsgálat, azt gyanítom, némi modorosság megállapítását mondhatná ki, még ha a metonimikus és körülíró metaforás és egyéb képi megoldások rejtik is valamelyest az ilyetén gyakoriságokat. A szépírói nyelvben a kulcsszavaknak és a témaszavaknak, Pierre Guiraudtól tudható, gyakorisága könnyen átfordul a nem kívánatos stílushatásba, vö. Füredi Mihály-Kelemen József, A mai magyar széppróza gyakorisági szótára (1965-1977). Budapest, 1989. XIII kk.

S ezzel át is térek egyéb formai megjegyzésekre. A biztos formakezelés, a versírási technika mesterségének alapos tudása, a magyar költői nyelv lehetőségeiben való tájékozottság erénye a költőnek. Külön részletezést igényelne mindegyik. Képalkotásának észrevehető vonása, hogy számos nyelvészeti szakkifejezést épít a szövegművekbe: „szakács kanál avas ízén / túl intő nyelvészeti part”, (132), „Ó vesd be a meztelen anyanyelvet / parányi, ostoros, hímnemű igékkel” (166), „a nyákosból rrrrrrr-ekbe reccsenő orosz igék” (212) stb. A korai költeményekben nyelvileg is, még inkább a költői dikcióban Füst Milán-i hang érezhető (A kék erek, Velőt, tojást..., Levél egy régi baráthoz, Hogy elkövesül minden). Akár sorokat is egybevethetnék. A későbbi évjáratú versekből is fol-folötlik a Füst Milán-i nyelv némely fordulata. Ez önmagában nem előny, nem hátrány, ha meggondoljuk, hogy Kaffka Margittól Weöres Sándorig ki mindenki tanult Füsttől, aki Weöres szavával „félelmes dolgok pókja, Mester”. Mindenesetre a Makkai-filológia ezen a téren hasznos és hálás foglalatosság volna a XX. századi magyar költői stílus nyelvi és stiláris mozzanatainak jobb megismeréséhez. - A verseskönyv némely helye - zömében prózai részek - indokolatlannak mutatkozó helyesírási eltéréseket tartalmaz, olyanokat, amelyek nem magyarázhatók poetica li- centiával. (A 11. lapon bő féltucatnyi például az efféle.) A könyv borítója - M. Arany Ágnes munkája - kiegyensúlyozatlan és túlmagyarázó grafika. Sajnálatosan az illusztrációk - Kolozsvári Pál munkái - ugyancsak méltatlanok a bizonytalan rajztechnika s méginkább a vulgáris látványkezelés, -értelmezés miatt a könyvhöz.

A kiadó érdeme azonban - és a támogató Művelődési és Közoktatási Minisztériumé -, hogy Makkai Ádám lírájának teret nyitott idehaza. A költőnek is, líránknak is, az olvasónak is további épülésére.

1067