Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Határ Győző: Életút I.
tünk, ő simán, én több kis bökkenővel; úgy is mondhatnád, életem a zökkenők, a vargabetűk és a másodlagosan gyógyuló sebek története - KL Meg a szögletes zárójeleké. Felbontanád? Fel én, épp jókor szólsz. Kölyökkorom óta egyebet sem hallottam Édesapámtól a fehér abrosznál, mint ezt a ritornellt:- Magamról tudom, mit segít, ha valaki jó mesélő, szórakoztató, keresett ember, mindenki kedvence. Ezt a gyereket is, ideje volna már, hogy zenére fogjuk, legyen valami hangszere. Bejár a boltba ez a cigányprímás, valami Szilágyi úr. Jó vevő. Megalkudnánk. Adhatna neki órákat. Hogy ne csak dalosajkú legyek, hanem nyirettyűvel is nyaggassam a jótársaságot. Tizenegy éves lehettem, kaptam háromnegyedes hegedűt, órákat vettem a prímástól; persze cigányosan, úgy tartottam a hegedűt, hogy a zsebemig lógott a nyaka, a vontó a fogólapra csúsztatva húztam: a fídulás cigány rossz karikatúrája voltam és valami siralmasan hangicsáltam. Amivel meggyőztem a szüléimét, hogy utolértem mesteremet és ideje, hogy más, jobb tanárt keressünk. De kornyikálás közben mind jobban kinyílt az érdeklődésem a zene iránt, amilyen auditív típus vagyok és egyre több muzsikát hallgattam. Ami zene az egyik fülemen bement, az nem ment ki a másikon, hanem elhurkolódott s ott maradt; s amilyen vásott homo faber az alaptermészetem, már komponáltam is (vagy azt hazudtam magamnak). Jól emlékszem, beleszerelmesedtem az alterált szubdominánsba és ezt a fajta zárlatot elneveztem „esztétikai fordulatnak”: tizenkét éves lehettem. Szüleim felfigyeltek zenelázamra. Át kell világíttatni ezt a tojást, hogy záp-e és igazán olyan csudatojás, amilyennek hisszük - néztek össze a szüleim; és felcipeltek Barré Emilhez. Az Operaház zenekarának francia származású koncertmestere volt Emil bácsi, de több hangszeren játszott és zeneiskolája is volt a mai Kodály köröndnél. Hunyorogva hallgatta kornyikálásomat és érdeklődést színlelve értesült első alkotásaimról.- Úgy, té mégvagy tizenegy és té mar es toi tu compose? Mon petit diableteau! Eljátszol te nekem melyik te szeret tied kompozíció. A zongora mellől hallgatta „szerzeményemet”, belekapott a billentyűkbe és én azt se tudtam, hová legyek a csudálkozástól: tökéletes volt a zongorakíséret, az, amit megálmodtam! Kitalálja előre, ami következik! Honnan tudja...?! Honnan is sejthettem volna, én kis ostoba, hogy azon a fokon gyerekjáték kíséretet rögtönözni a Toselli-szerenád rossz kópiájához! KL És mi volt a verdikt? Hideg zuhany a szüleimnek, totális megsemmisülés nekem.- Á tártása rossz. Á fogásá rossz. Cigányprímás elfelejteni. Újrákezd. Minden. Élűiről. Rossz! Rossz! Rossz! Emil bácsi ajánlott egy operaházi hegedűst, az hozott rendbe. 16 évesen, a vizsgajáték alapján felvettek az Akadémiára. (Folytatjuk) 997
