Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Martos Gábor: "Ez a nemzedék nem akarta becsapni magát" (Beszélgetés Ágoston Vilmossal) (interjú)
Lehet... már kopik a „memory”... Tehát az történt, hogy tárgyaltam, beszélgettem Szőcs Gézával, amikor ezt indította, és mondtam neki, hogy nagyon jó, nagyon fontos, de azt tudhatod, hogy ezt előbb-utóbb megszüntetik. Tehát nem lehetett nagy optimizmussal hozzáfogni, mint inkább kellő distanciával, de azt meg kellett tenni, mert azon a szürke égbolton végre megjelent egy mozgó pont, ami félé oda lehetett nézni, és lehetett közölni ott. Jellemző volt, hogy ők nem cenzúráztak senkit; nem akarták átírni, „stilizálni” az írásokat, hanem úgy közölték, ahogy leadták; ha rosszul, akkor vállalja a felelősséget a szerző, aki hülyeséget írt. Ez látszik is a lapban, hogy vannak ilyen és olyan cikkek, de az összképe, az összbenyomása számomra pozitív. De az törvényszerűen előre látszott, hogy a hatalom úgyis meg fogja ezt szüntetni. De hogyha adott egy lehetőség - ez megint egy olyan, mint az Echinox hát akkor azt valahogy meg kell próbálni úgy kitölteni, ahogy lehet. Mind a két fórumra jellemző egyébként, hogy nagyon erős volt bennük a filozófiai vonal, az esszék, a tanulmányok. Ez azért is érdekes a te személyeddel kapcsolatban, hiszen te annak a legendás „Bretter-iskolának” voltál egyik jelentős tagja; Molnár Gusztávval, Tamás Gáspár Miklóssal, Szilágyi N. Sándorral - közös kötetetek is jelent meg - ti voltatok a „szövegelők" nemzedéke. Nagyon sok kapcsolódási pont van közietek és ezek között a fiatal költők között; nemcsak barátságok. Egyed Péter szintén ebbe a körbe tartozott, hiszen ő filozófus is, nemcsak költő és prózaíró; írt a ti köteteitekről, a Bretter-kötetet ő rendezte sajtó alá. Te kritikákat írtál ezekről a költőkről. Tehát itt van egy erős szellemi kapcsolódás. Te hogy érzed, ez az egész Bretter-örökség - ami nagyon erős meghatározója az erdélyi szellemi életnek, és aminek ti, mint az „iskola”, valami módon továbbvivői voltatok - mennyiben befolyásolta ezeknek a fiataloknak a költészetét; a bretteri gondolkodás vajon megjelenik-e ezekben a versekben, a művekben? Maga a helyzet, az ottani helyzet kényszerítette arra az embert, hogy gondolkozzon; többet gondolkozzon, mint amennyit cselekedhet. Jó, azt szoktuk mondani, hogy az írás is cselekedet..., de a bezártságban sokkal többet töprenghettünk, gondolkozhattunk, mint amennyit cselekedhettünk. Ez talán az egyik pont, ahonnan ezt meg lehetne közelíteni. A másik az, hogy Bretter szellemisége, nyitottsága, érzékenysége - a hétköznapi életre és a filozófiai, elvont gondolkodás iránt egyaránt — valami olyan új, köztes jelensége volt az ottani szellemi életnek, amit nem lehetett megtalálni egyik írónál sem azelőtt; voltak szakfilozófusok, voltak publicisták, szakírók, politikusok, de Bretternél ez a szabad gondolatasszociációs tanulmányírási módszer, a szabad gondolatkifejtés bátorsága - mert abban a környezetben bizony bátorság kellett ezeket a gondolatokat megfogalmazni, mert ezek a gondolatok többnyire ellenzéki gondolatok voltak - azt jelentette, hogy mindenki, aki csak vele találkozott, valahogy egy szellemi pezsgés körébe került be. A másik, hogy nem tudtuk már mi is... a mi nemzedékünk sem tudta elviselni azt a sok hazugságot, amit ránk zúdított a hatalom; azt a hazug stílust, mert egy sajátos stilisztikai diktatúrában éltünk. Ahhoz, hogy mi a saját véleményünket kimondjuk arról a sajátos helyzetről, amelyben éltünk, nekünk meg kellett kerülnünk a direkt konfrontáció lehetőségét, hogy egyáltalán megjelenjen; mert ha azt írtam volna, hogy ni, itt a magyarokat elnyomják, ez egy mondat, ez egy általános kijelentés, de az biztos, hogy nem jelent volna meg; tudniillik azt nézték, hogy egy oldalon - eleinte - nem szerepelhet kétszer az a szó, hogy magyar, aztán már azt, hogy lehetőleg egyszer se szerepeljen... A másik az, hogy minket riasztott a marxista—szocialista terminológia a nagy társadalmi fejlődésről, és ezért elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan tudnánk kifejteni a gondolatainkat más síkon. így született ez az elméletibb jellegű, sok ponton a filozófiával kapcsolódó, de ugyanakkor a hétköznapi tapasztalatokkal is érintkező esszé stílus, amit aztán 904
