Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Sajó László: József Attila az elmegyógyintézetben éjszaka kimegy a vécére, A ház, A sintér kutyája (versek)
kisasztalnál ne ébredjen fel mert elveszi most a kislámpa fényében jól megnézem magam ígérem mindent megeszek jutalmul biciglizhetek veled hagylak hogy utoléljelek nem tudok leszállni már két ember kötöz itt álcázd magad hétvégi kirándulónak sokáig nézhetsz befele számlát nyitottam de térdig érek felhő ispotány ez óta a nyarat ígér tél a szervezéssel nincs semmi probléma kivétel nélkül erősítem a szabályt csillag a rácson itt a karácsony a hóban papuccsal kitaposott út az életbe azon jön délbe a főorvos úr azt mondta az az igazság a lepkegyűjtemény helyett a levélgyűjteményt vittem be de nem vették észre akár a rovargyűjteményt is bevihettem volna kínába visznek katonának kerékpáros alakulathoz küldök haza pénzt piros talárda indulásig hát dolgoztam és nem hozták az ebédet szép a tavasz azonban meg kell hagyni a nyár is van akinek szebb az ősz de azért nekem legjobban a tél tetszik karácsonykor esküszünk esküszünk a helyzetmeghatározás jó volt és tévedésből sem fedezhető fel mintha mind egy lenne sarkokba száműzöm magam kakasfejekből gyomlált gondolatok lebegnek a lavór felett látogatáskor kimegyek a folyosóra mert bent nem lehet dohányozni innen nézlek benneteket megvárom míg elmentetek imitt a szenvedés belül amott kívül a magyar kinek is ki neki s ki ne kis kín e kis én meg ő szinte ember voltam világosodik lassacskán a betegszállítókocsik hörögve elvonulnak a takarítónő lehajolt ki piszkát az ágy alól csak azt ne higgyék hogy azért mert magamtól mosakszom nem tettem a párnám alá gesztenyét alszom én is csöndesen elmosolyodok velem alszik el nodehát A ház Nem mondhatjuk, hogy a ceruza megszűnt létezni (talán az ágy alatt van), és én sem haltam bele a veszteségbe. (Földényi F. László) 1 a csöndtől való félelmükben fölnyüszítenek a csövek örökké csöpögő csapok építik a házat - cseppkövet fölriadva akkor, ott körülnézel a sötétben nem találod a kapcsolót nem találsz senkit ébren 895
