Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Jánosy István: Széljegyzet I., Széljegyzet II. (versek)
JÁNOSY ISTVÁN Széljegyzet I. Mért feszítettek Téged a keresztre? Mert a zsarnok hatalom gépezetében Te voltál az abszolút szabadság. Mindenki kushadt, színlelt, rettegett: ami épp nem volt, azt játszotta meg. Kajafás félt, hogy tömegek kélnek utánad: csődülnek, énekelnek szabadon, s a Helytartó lekaszabolja őket... Pilátus, e kiszikkadt lelkű törtető félt, hogy besúgják: nem elég erélyes, tűri a cécót, s azt, hogy valaki másmilyen, mint aminek rendeli a Hatalom. Csak Te voltál szabad, ha tetszett: „deviáns”. Azt mondtad, tetted, ami jólesett: ha épp szombatnap láttál beteget, hát gyógyítottad: a szíved így kívánta. Példázataidat ajánlottad a falaknak, úgy mondtad, ahogy néked jólesett .* (1990. október 20.) Széljegyzet II. Életben maradhatott volna, ha lemond. Amit egyszer vállalt, abban kitartott. S nem kért kegyelmet. Új Batthyány volt. S most nem divat Róla szólni. Vele tartok, ha megszenvedtem már a kivégzését, s nem akartam élni sem tovább. Nem kell nekem a Hídavatás-sötétség: milliomosokat kölykező világ! míg szabadban szúnynak gyermekes anyák, öregek éhtől kóvályognak; míg méhben magzatot ölnek, s fogy csak népünk s az éhség hízik mind tovább: addig én híven kitartok Vele: háborogjon, vádoljon szelleme! (1991. június 16.) * Az aláhúzott szavak Weöres Sándortól valók. (J. 1.)
