Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából - V. Az "érzékeny monumentalitás" (tanulmány)

dó-rakódó monumentális formái barokkos könnyedséggel töltik ki maguk körül a teret. Ebben a könnyedségben ugyanúgy szerepe van a három figura szellemes, ara- beszkszerű összefűzésének, - a tömegből kinyúló, egymást keresztező kürtök között megnyíló, a kompozíciót a végtelenre nyitó égboltnak, mint a megmunkálás módjának, ami a szobor anyagának súlytalanságát is közvetíteni tudta a látványba.

Vörösréz lemezből készült még a karancsberényi Partizán-emlék is (1968-1969), bár ekkorra Vígh Tamás már ismét szívesebben foglalkozott mintázással. A lemez gyűrésének, hajlítgatásának formai tapasztalatait persze az új szobrokban is érvényesítette. „A plasztikai formákat — írta ezzel kapcsolatban Kovalovszky Márta - ... már nem a mintázásban lehetséges átmenetek kötik össze, hanem az anyagnak a szerkezeti váz erővonalai mentén létrejövő törései, horpadásai, hajlásai választják el egymástól...” — és — „... az épített jellegű tömör plasztika helyett ... a fémlemez palástszerű gyűrődéseiből - profan hasonlattal élve - deformált konzervdobozokra emlékeztető, belül üres forma keletkezik ... A gyűrődések, horpadások mellett nagy, dinamikus formák, energikus felületek születtek, előrefeszültek, hogy aztán egy törésvonal mögött visszanyomódjanak, nekirugaszkodtak a térnek, vagy engedték, hogy a tér meggyűrje őket. Pozitív—negatív játékuk állandó mozgásban tartja a tér és forma közös rendszerét.” (K. M.: Egy szobrász pályaképe. V. T. kiállítása a Tihanyi Múzeumban. Műv. Évk. 1977. 197-200. o.) - Mindez elsősorban a Vásárhelyi Pál-emlék- mű fő- és mellékalakjainak fogalmazására vonatkozik. A sajnos kisplasztikaként függetlenedett kompozíciók - A magyar mérnök a reformkorban és Az Alföld népe - talán a lemezből alakított szobroknál is ökonomikusabban és egyértelműbben valósították meg az ott kielemzett és megtanult formai ideált. Ugyancsak ezekben a figurákban teljesedett ki az a fennkölt költőiség is, ami először az Akadémiai érem ábrázolásában jelentkezett. A mérnök és a parasztok is egyforma, statikus nyugalommal állnak helyükön. Egyedül a testüket takaró forma - ruhának aligha nevezhetjük - mozog, s ez a mozgás karakterizálja és értelmezi őket. Erre figyelve pedig egy pillanatban eszünkbe kell jusson Izsó Miklós múltszázadi Táncoló parasztok sorozata, mert a látványba itt is hasonló észrevétlenséggel lopódzik be a nemzeti jelleg kifejezése. Nem is biztos, hogy mindez szándékosan történik, lehet, hogy a művészt csak a jelenség iránti figyelme vezette el idáig. A parasztokat egyenként ölelő forma hullámai ahogy körbefordulnak a kis csoporton egyetlen zárt tömegbe fogják őket és ugyanakkor megidézik a síkság fölé magasló pásztorok nyugalmas alakját, amint subájukba rejtezve rezzenéstelen néznek szembe a világgal. - A mérnök pedig: a válláról hömpölyögve omló, önálló életre kelő forgatagban hitet sugárzó biztonsággal áll, szimbólumaként egy komák és magatartásnak, amelynek romantikája néha még ma is friss energiát közvetít felénk.

Vigh Tamás Vásárhelyi Pál-emlékműve az évtized egyik meghatározó remekművének ígérkezett. Erejét mutatja, hogy így torzóban maradva is hatni tudott. A kettévágott kurgán - amint éppen Vigh Tamás mondta egyszer — „városi parkká szelídítve” tért vissza Makrisz Agamemnon tiszafüredi Felszabadulási emlékművévé1 (1975). (Szüntelen küzdelem eszméim hitelességéért... Beszélgetés V. T.-vel. Közli: Ve- kerdi L. Művészet, 1983. 11. sz. 20-25. o.) A kubikusok csoportja pedig - még „Az Alföld népe” címet is megtartva! - a századfordulós zsánerek stílusában kelt életre Somogyi Árpád munkájaként a Hortobágyon.

A Kürtösök esetében mutattunk rá a kompozíció barokkos könnyedségére. A későbbiekben egyre világosabbá lett, hogy Vigh Tamás szobrászatéban igen jelentős helye van a barokk stílus újrafölfedezett értékeinek. Művészetében egyre döntőbb szerephez jutott az a fajta illúziót keltő jó értelemben vett színpadias megjelenítés, ami a Bernini utáni plasztika egyik legizgalmasabb jellegzetessége volt. A Vásárhelyi Pál-emlékműnek ehhez a világhoz való kötődése teljesen nyilvánvaló, s ennek fényében válnak igazán érthetővé az olyan még korábbi megoldások forrásai is, mint a függöny formai, s egyszersmind dramaturgiai szerepe a Krúdy-emléktábla eseté81