Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Szalatnyay József: A magyar egyházművészet elmaradt rehabilitálása (Molnár C. Pál szombathelyi kiállításának tanulságai) (esszé)

szakrális remekműveit állította ki a horvát pavilonban. Aba Novák képeiről - naponta nézve őket — elragadtatással szólt. A kiállítás nagydíját, az ő döntő szavával a nemrég elhunyt Aba Novák kapta meg. Azért tudom ezeket jól, mert Gerevich professzor, az akkori kormánybiztos titkára voltam.

A kiváló magyar szakrális művészetet az egyházat üldöző és a keresztényeket elnyomó hatalom — kulturális nívótlanságával — már kezdetben lesodorta művészeti életünk színteréről, és számos alkotóművészünket a perifériára száműzte, vagy teljesen ki is tagadta. Akik a tévesen nevezett „Római Iskoládnak ösztöndíjasai voltak, politikai indokú néhány kivétellel, csaknem mind. Azok, akik művészetükkel mindezek ellenére egyházaink szolgálatát máig vállalták - saját szándékuk szerint is -, az ismeretlenség homályába vesztek. Róluk a nagy közönség szinte semmit sem tud. Ha az utóbbi időben akadt egy-két kivétel közöttük, az csak a látszat kedvéért történt, hogy néhány alkotásukat a szocializmus kirakatába tegyék. Szakrális műveikért művészeink elismerést, díjat nem kaptak máig sem az államtól, még erkölcsi rehabilitációt sem, az élők és a holtak egyaránt. Ellenben évtizedeken át rideg mellőzést, annál inkább.

Azoknak az élő művészeknek a nevét itt nem célom felsorolni, akik az elmúlt évtizedekben épített templomokban freskókat, oltárképeket, szakrális tárgyú szobrokat, Krisztus Urunk szenvedését megjelenítő stációkat és keresztre feszítését festették, vagy mintázták meg. Az ő méltatásuk az elnémított műtörténészek szakmai feladata kell, hogy legyen. Ezt követeli a szétzilált értékrend helyreállításának szükségessége is. A XX. századi kereszténység ihlette modem egyházművészetünkről remélhetőleg több tanulmányt írnak a műveket ismerő és hozzáértő műtörténészeink. A politika áldozatául esett sok kitűnő művészünk erkölcsi elégtételt kapna ezekben a tanulmányokban. Bizonyára széles érdeklődésre számíthat annyi hamins vád után a szakrális művészetet rehabilitáló irodalom. Gerevich Tibor méltó megkövetése sem szenvedhet sokáig késedelmet.

Aszakrális műveketahazai és külföldi magyar kiállításokról arezsim évtizedeken át száműzte. Egyetlen kivétel: az esztergomi bíboros-érsek kezdeményezésére létrehozott magyar kápolna a római Szent Péter Bazilika altemplomában, ahol újabb egyházművészetünket képviseli néhány alkotás. A magyar közönség itthon erről a sajtó és a tévé útján szerezhetett tudomást, ám bemutatásuk a nagyközönség számára igen szűk körű volt.

Méltó lett volna, ha II. János Pál pápa látogatása alkalmával a XX. század magyar egyházművészetét, kellő válogatással - a határainkon túlit is — ökumenikus rendezésben egy jelentős kiállításon mutathattuk volna be. A fővárosban és országosan az alábbi egyházművészeti kiállításokat nyitják meg:

A Budapest Galéria augusztus-szeptemberre az avantgárd felé hajló újabb egyházművészetünk alkotóinak bemutatását egy év óta tervezi. A XIX. század végéig az elmúlt évszázadok magyar szakrális művészetének a kiállítását a Budapesti Történeti Múzeumban rendezik meg, az egykori királyi palotában.

A Nemzeti Galéria „Ikonok a Kárpát-vidéken a XV-XVIII. században” címmel rendez kiállítást, amely júliustól szeptember végéig lesz megtekinthető. Esztergomban, a Rondella Galériában mai művészektől mutatnak be szakrális alkotásokat. Szombathely Galériája is, foként élő művészeink nagyobb kiállítását rendezi meg a pápa ottani látogatása alkalmából.

A budapesti Vigadó Galéria egyházművészeti kiállítására is megtörténtek az előkészületek. A két világháború között létrejött nagy sikerű szakrális művek közül is egy-egy kitűnő alkotás kiállítását tervezik. Szent István királyt és Szent Lászlót ábrázoló művekkel az élen. Ha szerényebb keretek között is, de mégis létrejön nemzetünk legnagyobb állami ünnepére ez a méltó kiállítás. Súlyos mulasztás lett volna, ha Szent István méltó modem művészi ábrázolása nem kapott volna központi helyet a XX. század szakrális müvei között.

857