Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Bodnár György: A meghatározás dilemmái (Juhász Ferenc: Föld alatti liliom) (tanulmány)
BODNÁR GYÖRGY A meghatározás dilemmái JUHÁSZ FERENC: FÖLD ALATTI LILIOM Három kötet bizonyítja, hogy a nyolcvanas évek Juhász Ferenc pályán a családi líra korszaka és egy mikrokozmosz épülésének ideje. Még a mégis megszülető eposz és mitológia sem cáfolja a kisvilág uralmát, hiszen az egyik életrajzi és napi esetlegességek teljességét állítja elénk, a másikban pedig egy régi terv hívja át a költőt a Lét Várába, hogy azonnal vissza is engedje Mandula utcai ablaka elé. Visszavonulás ez a családi líra a történelem és a társadalom tereiről, melyeket bajok, bűnök, dühök és ítéletek ostromolnak, miközban a menthető mentését is tovább kíséri a halállal megvert lét árnyéka. De ez a családi líra és mikrokozmosz egy szilárd pont keresése is, melyen újra történelemmé lehet növeszteni az átmentett életet. Uralkodó létformája pedig az életrajzi alapozású naplóvers: a napi esetlegességekből előttünk kinövő költemény, melyben az életrajzi konkrétumok úgy egyesülnek az érzékelhetetlen min- denséggel, mint a hasonlítottak a hasonlítókkal. Akárcsak Juhász Ferenc kozmikus műveiben, a naplóversben is a képláncreakció ad távlatot a konkrétumoknak: lerombolja a határokat a tárgyak, a dolgok, az érzelmek és az elvontságok között. Ebben a költői világban így többdimenziós az emberi élet. A létproblémák és a történelmi emlékek feltételezik a társadalmi és az egyéni életet, a szellemi lét a biológiait, s az esetleges életjelenségek az egyetemesen törvényszerűt. A vers pedig a naplószerű közegben és a képzettársítások erőterében az elvont tárgyiassághoz közelít, miközben megőrzi romantikus modalitását. Mert ahogy az elvont tárgyias költők a konkrétumok és az elvontságok egybeépítésével jeleníthetik meg az anyagi és szellemi világ egységét a szó művészetében, úgy a romantikus költő próbája is az, hogy képalkotó mámora képes-e magába fogadni az önnön határait leromboló napló és életrajz esetlegességeit, valamint a gondolatot. A Juhász Ferenc-vers a naplóversben régi dilemmájával szembesül kiélezett helyzetekben: le tudja-e vetni retorikus képmegfejtéseit, s ha igen, képei túlmutatnak-e önmagukon a kor problémáira érvényesen válaszoló egyén-, történelem- és világfelfogás felé. A nyolcvanas évek végére a mikrokozmikus családi lírát és naplóverset visszavonulássá formáló társadalmi és történelmi válság a költőt végképp a senki földjére sodorta: körülötte összeomlott nemcsak a rendszer, amelyben élnie adatott, hanem az eszmény is, amely örvényeiből újra és újra a folszínre segítette. Nem meglepő tehát, ha azt tapasztaljuk, hogy Juhász Ferenc 1989-1990-ben született könyve, a Föld alatti liliom a családi líra és naplóversek folytatása. Közvetlen indítéka életrajzi: a költő édesanyjának hosszú betegsége és halála. Ez azonban ismét ki is kényszeríti a mikrokozmoszból, amint a halál a köznapi ember életében is a léttel való találkozás nagy pillanata. De mit jelent a korszak- és műfajváltás, s a folytatás és az újat kezdés Juhász Ferenc életművében? Ez a kérdés mindig ülés Endre hasonlatát juttatja eszembe. O egy Gaudi-katedrálist lát Juhász Ferenc életművében, melyen részletek és alakzatok halmozódnak egymásra, s melynek csonkasága nem befejezetlenség, hanem lét-tulajdonság: reménytelen és elragadtatott nyújtózás a mindenség végtelenjébe. Ez a szó- katedrális egyre gazdagabb és egyre izgatottabb cáfolata a befejezhetőségnek: tor847
