Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Pálfalvi Lajos: A Nagy Medve szerelmese (Sergiusz Piasecki pályája) (esszé)
Az ötvenes években véget ér a konjunktúra, ekkor már csak egy regénye jelenik meg, A Vörös Hadsereg tisztjének feljegyzései (1957), a hatvanas évek elején némi javulás következik, de újabb regényciklusát, a Bábel Tornyát már nem tudja befejezni, ebből csak két darab készül. 1964-ben rákban meghal. Hastingsben temették el, sírkövén a Piasecki pályájának emblémájává vált Nagy Medve csillagkép látható. Hagyatékának és bevételeinek egyharmadát a londoni Lengyel Könyvtárra hagyta.^ Piasecki életrajzát azért ismertettem ilyen részletesen (Krzysztof Polechonski tanulmánya alapján), mert ez valamelyest érthetővé teszi durva politikai kirohanásait: Mítoszt például kártékony „útitársnak”, költészetét nívótlannak, esszéit, regényeit kriptokommunista szemfényvesztésnek tartotta. Mint emigráns regényíró, kezdetben azt a tematikát folytatta, amely a harmincas évek végén európai hírű sikeríróvá tette, később egyre inkább a Litvániában átélt háborús évek felé fordult az érdeklődése. Az Ádárn és Éva című románcban a vilnai idillnek a háború kitörése vet véget, a Bábel tornya ciklus két darabja (Piasecki ezt 4-6 kötetnyire tervezte) már a háború alatti fegyveres ellenállásról szól. Korábbi müveihez hasonlóan A farkassá változott ember és A Szervezet becsületéért is önéletrajzi anyagon alapul, az eseményekben jártasak kulcsregényként olvashatják. A Bábel tornya cím az egykori kelet-lengyelországi területekre utal, a vidék etnikai-kulturális tarkaságát és történetének tragikus végkifejletét sűríti magába. A két regény a háború első négy évéről, a megszállás alatt élő nemzeteket megosztó ellentétekről szól, olyan igazságokat mond ki, amelyek a Honi Hadseregre nézve is fájdalmasak. A szerző tartott is a botránytól, a lengyel emigráns kiadókkal is megromlott már a viszonya, ezért azzal a gondolattal kacérkodott, hogy a Bábel tornya köteteit először fordításban kellene kiadnia. Talán az orosz környezetben töltött gyermek- és ifjúkor, a lengyel kultúrából való kirekesztettség érzése, majd az ezt kompenzáló rendkívüli áldozatkészség magyarázza azt, hogy a lengyel sérelmekről írván Piasecki antikommunizmusa néha orosz-, sőt, litvánellenes megnyilvánulásokhoz vezet. A.z emigráns Piasecki pályája tehát úgy alakul, hogy a kalandregény meghaladásával próbálkozó szerző egyik útja a nagy tényanyagot a történelmi regény módszereivel feldolgozó ciklus (Mackiewicz is ezt az utat járja), a másik pedig a szatíra, az antikommunista pamflet, a groteszk. Mindkét típus előzményei megtalálhatók a XIX. századi orosz irodalomban, ezért alapvető jelentőségűeknek kell tekintenünk Piasecki korai orosz nyelvű olvasmányait (akkoriban még Sienkiewiczet és Victor Hugót is oroszul olvasta), különösen Gogol műveit. A Lucifer hét pirulája (1948) szatirikus mese, A Vörös Hadsereg tisztjének feljegyzései naplóformában megírt durva, ám Piasecki egyedülálló tapasztalatai miatt hiteles pamflet az orosz bolsevizmusról, alkalmas arra, hogy történelmi hitelességgel mutassa be, milyen szerepet játszott a Szovjetunió a második világháborű alatt a lengyel-litván-belorusz térségben. A regény érdekességét maga a naplóforma illetve a hőstípus adja. A történet elbeszélője és főszereplője Misa Zubov orosz tiszt, az olvasó tehát az ő nézőpontjából ismeri meg az eseményeket. A szerző így látszólag azonosul ideológiai ellenfelével, mintegy belülről mutatja be hősét. Ez a módszer igen nagy lehetőségeket ad a nyelvi humornak. A Sztálinnak dedikált napló 1939. szeptember 22-én, Vilnában, a szovjet támadás leírásával kezdődik: „Sötét volt az éjszaka, mint a fasiszták lelke, a lengyel uraságok szándékai vagy az angol miniszter politikája. De nincs erő a világon, amely feltartóztathatná a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg katonáit.” A főszereplő vilnai nyugdíjas tanárnőknél szállásolja el magát. Mint az orosz bevonulásról író emigránsok többsége, Piasecki is a mindennapi életben megmutatkozó civilizációs különbségeken gúnyolódik. A mélyütések mindenesetre találóak. A lelkes tiszt sajátos ikonosztázt létesít szobája sarkában: „Kiakasztottam Hitler 826
