Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Pálfalvi Lajos: A Nagy Medve szerelmese (Sergiusz Piasecki pályája) (esszé)
PALFALVI LAJOS A Nagy Medve szerelmese SERGIUSZ PIASECKI PÁLYÁJA* Mivel a térségből származó írók idősebb nemzedékének nagy része közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik a XX. századi történelem meghatározó fontosságú eseményeiről, a lengyel emigráns irodalomban hamar kialakul a politikai koncepciókat a XIX. századi történelmi regény eszközeivel kifejtő nagyregény. Ezt a fajta irodalmat Józef Mackiewicz művelte a legmagasabb szinten, Piaseckit még Angliábn is kötik a börtönben tanult „románcköltés” konvenciói, politikai szenvedélyei pedig rendszerint ártanak az objektivitásnak. Milosz A hatalom megragadása című regénye ebben is újat hozott, mégsem próbálkozott többször a szerző a műfajban. Az újabb emigráns hullámokkal külföldre került szerzők pedig már nem a rendszer térhódítását lehetővé tevő történelmi körülmények vizsgálatával foglalkoznak, űjabb keletű tapasztalataikról szólnak, a birtokon belüli rezsim hétköznapjairól írják „spionnovelláikat”. Sergiusz Piasecki elképesztő pályafutásának ismertetését célszerű az életrajzi háttérrel kezdeni. Egy elszegényedett lengyel nemesi családból származó postamester törvénytelen gyereke. Belorussziában, orosz környezetben nő fel. Pravoszláv, anyanyelve orosz, lengyel származását orosz iskolatársai gúnyolódása tudatosítja benne. Tanulmányai hamar véget érnek, hetedikes korában fegyveres merényletet követ el a gimnázium inspektora ellen. Az iskolapadból a börtönbe, a börtönből Moszkvába, az 1917-es forradalom káoszába kerül. Szülőföldjén eközben heves lengyel-szovjet harcok folynak, Piasecki belép a „Zöld Tölgy” nevű belorusz antikommunista partizán szervezetbe. Minszk elfoglalásakor megsebesül. Kilenc hónapos varsói kiképzés után már a lengyel oldalon harcol. Az 1921-es rigai békeszerződés elválasztja apjától, aki Minszkben marad. Nyelvtudása és helyismerete miatt alkalmazza a lengyel katonai hírszerzés, rendszeresen átlépi a határt, a kémkedést csempészettel leplezi. Többször elfogják, három évet tölt ekkoriban lengyel és szovjet bötönökben. Hamarosan konfliktusba kerül parancsnokaival, kizárják a szervezetből. Be akar lépni az Idegen Légióba, de nem mehet, mert tartalékos tiszt. A francia hírszerzésnek is felajánlkozik, de hiába. A forradalmi Oroszországban rászokott a kokainra, de Piasecki nem Witkiewicz, hogy tudós kísérleteket folytasson a narkotikumokkal, őt a szer gyakorlati alkalmazása érdekli. Megromlott anyagi helyzetén ügy segít, hogy kokainmámorban rátámad a vásárra szekerező zsidó kereskedőkre és 1054 zlotyt zsákmányol. A sikeren felbuzdulva megkeresi régi barátját és kirabolnak egy szerelvényt a Lida-Grodno kes- kenyvágányú lóvasűtvonalon. Ezúttal 160 zlotyhoz jutnak, meg némi ékszerhez, az egyik hölgy tiltakozik az eljárás ellen, de könnyű testi sértéssel megússza. A határsávban ekkor még érvényben van a rendkívüli állapot, ezért a rögtönítélő bíróság mindkettejüket golyó általi halálra ítéli. De a II. Ügyosztály nem felejtette el Piasecki szolgálatait, közbelép az érdekében és igen előnyös jellemzést ad róla: „Piasecki tevékenysége rendkívül eredményes volt, komoly értéket képező információkat szerzett, nagy odaadással szolgálta a lengyel ügyet, kitűnt halálmegvető bá* Részlet egy tanulmányból, amely az MTA-Soros Alapítvány támogatásával készül. 824
