Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Simonffy András: Régi novellák, Történelemóra, Fekete-fehér - igen-nem, Lefelé a hegyen, Vodka (novellák)
Nézte a lányt. - Melegem van - mondta, és levetette az ingét. Aztán leült Évához, és tapogatta. Kó érezte, hogy megint bizsereg a feje. Leült a másik ágyra, és Sumit nézte. — Egészen vörös a fejed — mondta. Sumi a lány mellét fogta, és nevetett.- Berúgtam egy kicsit.- Ne intézd el a lányt, mert abból baj lesz. - Leejtette fejét a párnára, behunyta a szemét és megint zuhant. Nagyon sokáig zuhant. Sumi észrevette, hogy Kó fekszik, és be van hunyva a szeme. Egészen levetkőzött, s ráfeküdt a lányra. - Nem csinálok vele semmit, mert abból baj lesz - gondolta. - Kis szűz. Majd kapsz te még eleget. Majd másoktól. Aztán arra gondolt, hogy még senkivel sem volt viszonya. Az a sok mindenféle, amit magáról mesélt, csak félig, vagy egyáltalán nem volt igaz. Igazi viszonya még sohasem volt. Erre gondolt, meg arra, hogy ma nagyon berúgott. Hányingere is volt, de aztán elmúlt. Jó, hogy elmúlt, mert szégyellte volna magát Kó előtt. Most meg itt fekszik ezen a kis szűzön, és nem meri megizélni. Pedig most végre megismerhetne mindent. Kó meg alszik. Felemelkedett és a lányt nézte. - 0 is nagyon mélyen alszik - gondolta.- Fel sem ébred. Kó felriadt a sikoltásra. Felugrott, és ököllel Sumi fejére csapott. — Hülye!- ordította. — Barom! — Olyan erősen verte a fejet, hogy megfájdult a keze. Felemelte a földről az egyik üveget, és azzal ütött tovább. Sumi lefordult az ágyról, és a padlóra zuhant. Kó abbahagyta. Eldobta az üveget. Halántékához szorította tenyereit, és a csaphoz imbolygott, hogy megmossa az arcát. (Leningrád, 1961) 788
